Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

san kell megállapítani és a díj a termelt mennyiség önköltségének legfeljebb 5%-a lehet. A százalékos kulcs nagyságának meghatározásánál azonban értelemszerűen alkalmazni kell a 11. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat. A százalékos kulcs nagyságának megállapításánál nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az alperes a termékre vonatkozó árvetésében milyen összeggel vette fel az újítási díjat. Ettől függetlenül kell értékelni azokat a tényezőket, amelyek az újítás tárgyával, az újító kifejtett tevékenységével, az újítás népgazdasági eredményességével összefüggésben vannak. Nem megalapozott a felperesnek az az előadása, amely azt vitatja, hogy a megállapítottnál magasabb százalékos kulcs alapján kell az újítási díjat meghatározni. Ha való is az, hogy az újítás megvalósítása folytán az alperesi szövetkezet foglalkoztatottsága emelkedett és a gyártott termék ez idő szerint külföldön kerül értékesítésre, e tényezők még nem indokolják magasabb százalékos kulcs alkalmazását, mert a szakértői vélemény szerint a javaslat tárgyának szellemi és műszaki színvonala átlagos, az ötletet a felperes a rendelkezésre bocsátott mintából merítette és így a megoldás különösebben bonyolult feladatot nem jelentett és előtanulmányt sem igényelt. (Legf. Bír. Pf. IV. 20.728/1961. sz., B. H. 1962/1. sz. 3055.) II. A tulajdonjog a) Állami tulajdon 27. Az állami tulajdonnal kapcsolatos jogviszonyok alanyai (Ptk. 89. és 31. §). A perbeli házasingatlan a felperesek osztatlan közös tulajdonában állott. Ez az ingatlan az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján állami tulajdonba került, majd a felperesek kérelmére a II. r. alperes az állami tulajdonba vétel alól az 1957. évi 28. sz. tvr. alapján mentesítette. Ezt követően a II. r. alperes a korábbi határozatát hatályon kívül helyezte azon az alapon, hogy a mentesítést kimondó korábbi határozat tévedésen alapult. Az utóbbi határozatot Budapest Főváros Tanácsa vb. igazgatási osztálya helybenhagyta. A mentesítő és a mentesítést hatályon kívül helyező határozatok hozatala közötti időben birtokban volt felperesek az akkori telekkönyvi tulajdonukban is volt házon helyreállításokat végeztettek. A perben a két alperest azon az alapon kérték ennek megfizetésére kötelezni, hogy azok azzal gazdagodtak. Az elnökségi tanács a II. r. alperes marasztalása miatt beadott törvényességi (szuper-) óvást alaposnak találta. Az állami tulajdon egységes, az állami tulajdon kezelésére azonban az állam gazdálkodó alanyokat szervez, az állami tulajdonnal kapcsolatos jogoknak és kötelezettségeknek ezek a hordozói, s ekként az állami tulajdonnal kapcsolatos polgári jogviszonyoknak is ezek az alanyai. A Ptk. az állami tulajdonra, mint a társadalmi tulajdon egyik formájára vonatkozó alapvető tétel leszögezése mellett elvileg rendezi az állami tulajdont kezelő szervek (állami vállalatok) jogalanyiságát is. A Ptk. 89. § (1) bekezdése szerint az állami szocialista tulajdon a munkásosztály vezette dolgozó nép államának tulajdona; a tulajdonjog alanya tehát az állami tulajdonnál valójában az egész dolgozó nép. Ez az alapvető jogtétel azonban a tulajdonjogi berendezésünk 29