Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

a gyeplőnek általa történt átvétele és a lovaknak részéről történt megfékezése tette lehetővé a nagyobb mérvű, az alpereseket is érintő károsodás elkerülését. A megbízott kiválasztása tehát az adott helyzethez mérten nem megfelelően történt. E megállapítással kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja az utalást arra, hogy általában nem kifogásolható az, hogy földműves családokban az apa a legénykor küszöbén álló fiát kocsihajtással megbízza. Az általános falusi életszokásoknak ez a gyakorlat megfelel. Egy 16 éves, megfelelő testi erejű, falusi életkörülmények között felnőtt ifjú általában már képes egyes mezőgazdasági feladatokat kocsival, lóval ellátni. Forgalmas műútra azonban hajtói minőségben csak akkor engedhető ki, ha a lovak fékentartásához és az ilyen úton megkívánt szükséghez képest a lovak gyors és helyes irányításához elegendő fizikai erővel és lélekjelenléttel rendelkezik. Az adott esetben a II. r. alperes, mivel az I. r. alperes mögött ült a kocsin, a lovak hajtását átengedhette a fiának mindaddig, amíg a műúton folyó közlekedés ezt megengedte. Át kellett volna azonban vennie a hajtást, amikor a forgalom növekedése, a lovak ijedezése, vagy például a kocsival történő elfordulás ezt szükségessé tette. Az I. r. alperes testi erejének, kocsihajtói gyakorlatának ismeretében a fordulás előtt a kocsi hajtását magának kellett volna végeznie, mert fia, az I. r. alperes a fordulásnál esetleg felmerülő közlekedési akadály leküzdésére — amint a baleset körülményei mutatják — nem volt kellően felkészült sem fizikai erőben, sem lélekjelenlétben. De a II. r. alperest kötelességének megszegése is terheli. A műúton csak akkor engedhette volna át a kocsi hajtását az I. r. alperesnek, ha előbb meggyőződik annak közlekedésrendészeti ismereteiről és azt állapítja meg, hogy a közlekedés elemi szabályainak ismeretével rendelkezik, s a szükséghez képest megmagyarázza tennivalóit. így a fordulásnál alkalmazott jelzésekre is felhívja figyelmét, illetőleg ő maga is részt vesz a fordulás jelzésében, ha ez szükséges. A baleset bekövetkeztének körülményeiből az állapítható meg, hogy az I. r. alperes jelzése szabálytalan, fogyatékos volt, a II. r. alperes pedig ezt a mulasztást nem hozta helyre. Ezek szerint a II. r. alperes egyetemleges kártérítési felelőssége kétségtelenül fennáll. (P. törv. 20.663/1961. sz., B. H. 1962/2. sz. 3094.) g) Állattartók felelőssége 157. Kutya által okozott kár megtérítése (Ptk. 353., 339. §). A felperes a baleset napján este 7 óra körül N. községben szabályszerűen az úttest jobb oldalán mintegy 45—50 km sebességgel haladt motorkerékpárjával, midőn az úttest jobb oldalán húzódó árok bokros részéből az alperes hathónapos kutyája váratlanul kiugrott. A motorkerékpár a kutyát derékon kapta, a motorkerékpár megingott, az árokba futott, az azt ívelő betonhídnak ütődött és megrongálódott. A felperes kártérítés címén az alperest 3000 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A járásbíróság az alperest a kárösszeg megfizetésére kötelezte, a megyei bíróság azonban a keresetet elutasította. A legfőbb ügyésznek a másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvása alapos. 158