Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A felperes kereseti követelését arra alapította, hogy a járásbíróság az alpereseknek 1945. április 3-án született fiát bűnösnek mondotta ki a foglalkozás szabályainak gondatlan megszegésével elkövetett veszélyeztetés bűntettében, mert a baleset alkalmával az országúton kerékpáron szabálytalanul közlekedett, s összeütközött a vele szemközt haladó motorkerékpárral. Az összeütközés következtében felperesnek a motorkerékpár hátsó ülésén ülő leánya az úttestre zuhant és pár óra múlva, az összeütközés során szerzett sérülései következtében meghalt. A felperes a halálos balesettel kapcsolatos költségek megtérítését követelte az alperestől mint a bűncselekményt elkövető gyermek szüleitől. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a balesetet okozó gyermek a baleset időpontjában a 14. életévét betöltötte, a gimnázium első osztályának tanulója volt, tehát belátási képességgel rendelkezett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a bíróságnak a tényállás teljes tisztázása nélkül nincs módjában dönteni a bűncselekményt elkövető gyermek belátási képessége, illetőleg a szülők esetleges kártérítési kötelezettsége tekintetében. Az új eljárásban a bizonyítást az alábbi szempontok szerint kell foganatosítani: a) a Ptk. 352. § (1) bekezdése a belátási képesség vonatkozásában határozott életkort nem állapít meg, tehát esetenként, a károkozó szellemi és fizikai adottságának alapulvételével állapítható meg, hogy rendelkezik-e a törvény által a felelősségrevonáshoz megkívánt belátási képességgel. Tisztázni kell tehát, hogy a bűncselekményt elkövető gyermek szellemi és fizikai adottságainál fogva rendelkezik és rendelkezett-e a felelősségre vonáshoz megkívánt belátási képességgel. Tisztázni kell, hogy a gyermek mióta tud kerékpározni és hogy ismeri-e a közlekedési szabályokat, b) A Ptk. 352. § (4) bekezdése értelmében, ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez szükséges annak megállapítása, hogy az alperesek, valamint a nagyapa és a nagybácsi lakása hol van, együtt laknak-e, vagy esetleg egy házban, vagy külön. Tisztázni kell, hogy jelen voltak-e alperesek, vagy azok egyike, amikor a nagyapa a gyermeket cigarettáért küldte. Az esetleg jelen levő alperesek vagy azok egyike hozzájárult-e a kiskorú elküldéséhez, vagy tett-e az ellen és ha igen, milyen ellenvetést. Tisztázni kell azt a felperesi állítást, hogy azon az útvonalon, ahol a baleset történt, a kerékpározás tilos-e, s ha igen, meg kell állapítani, hogy kapott-e a gyermek figyelmeztetést az elindulásakor a tilos útvonal elkerülésére. Végül meg kell állapítani, hogy az alperesek munkában voltak-e, vagy pedig otthon tartózkodtak. Szükség esetén munkáltatói igazolást kell beszerezni. Amennyiben a tisztázandó tényállás alapján megállapítható a bűncselekményt elkövető kiskorú belátási képességének hiánya, vagy annak fogyatékossága, az alpereseknek kell bizonyítaniuk, hogy a felügyelet érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal jártak-e el. Amennyiben azonban a kiskorú belátási képességgel rendelkezett, felperesnek kell bizonyítania, hogy a felügyeletre köteles gondozók kötelességüket nekik fel156