Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

154. I. A munkáltató felelőssége a volt alkalmazottjáról adott helytelen véleménnyel okozott kárért. II. Megállapítási per feltételei (Ptk. 349. §, Pp. 123. §). Az alperes mint munkáltató által a felperesnek helytelen véleményadás­sal okozott kár megtérítésére irányuló kereseti követelés elbírálásánál a Ptk. 349. §-a az irányadó. E szakasz (1) bekezdésének megfelelően emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy a helytelen véleményadással okozott kárért való felelősséget — az egyéb feltételek fennállása esetén is — csak akkor lehet megállapítani, ha a hely­telen véleményt adó dolgozó bűnösségét, illetve vétkességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapították. Ez a feltétel a jelen esetben nem áll fenn. A felperes ugyanis az alperes­sel egyezően azt adta elő, hogy az általa helytelen tartalmúnak állított vé­lemény adása miatt az alperes véleményt adó egyik dolgozója ellen sem in­dult sem büntető, sem fegyelmi eljárás. A felperes a kereseti követelését jogszerűen arra sem alapíthatja, hogy a Ptk. 349. § (2) bekezdése értelmében a kártérítési per bíróságának kell meg­állapítania, hogy az alperes felelősségének feltételei fennállanak-e. E szerint ugyanis a kártérítési per bírósága a felelősség feltételeit csak ak­kor állapíthatja meg, ha a büntető vagy fegyelmi eljárás lefolytatását jog­szabályban meghatározott ok kizárja, elévülés esetén pedig ilyen esetben is csak akkor, ha a károsult az eljárás megindítását károsodásának bekövetkez­tétől számított egy éven belül kezdeményezte. A perbeli esetben a büntető, illetve fegyelmi eljárás lefolytatását jogsza­bályban meghatározott ok nem zárta ki, a felperes pedig az eljárás megindí­tását a károsodásnak bekövetkeztétől számított egy éven belül nem kezde­ményezte. A felperes már 1960. év augusztus havában tudomást szerzett a helytelen­nek állított vélemény tartalmáról. 1960. október 12-én elhelyezkedett új ál­lásban. A fegyelmi eljárást az alperes igazgatója és személyzeti előadója ellen csak 1961 november havában, tehát a károsodásának bekövetkeztétől számított egy éven túl kezdeményezte. Ezek szerint a felperesi igény megítélésének törvényes feltételei nincsenek meg. Megállapításra irányuló kereseti kérelemnek a Pp. 123. §-a értelmében általában csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jog­viszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Annak megállapítására tehát, hogy az alperes által kiadott első kádervélemény hamis, a törvényes előfel­tételek hiányában — megállapítási pernek nincs helye. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.411/1962. sz., B. H. 1963/4. sz. 3535.) f) Felelősség korlátozott belátási képességű személy által okozott kárért 155. Kiskorúval szembeni felügyeleti kötelesség elmulasztása, mint felelős­ségi alap (Ptk. 352. §). 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom