Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az, hogy az I. r. alperes ebédelni ment N-ra, a II. r. alperest mentő körülményként nem fogható fel. Az I. r. alperes e vonatkozásban úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható volt. Szolgálati útját még nem fejezte be. A nyomozati cselekmény elvégzése azt kívánta, hogy még a távollevő tanúkat is kihallgassa, ezt helyesen nem halasztotta másnapra, hanem délutánra idézte a távollevőket. Miután a közelben lakott a nagyanyja, azt a közbeeső időben ebédelés és családi ügyek megbeszélése céljából fegyelmi vétség nélkül felkereshette. A falusi életviszonyok között dolgozó rendőrnek ez a rövid időre szóló és a szabadidő ésszerű felhasználását jelentő látogatása nem jelenthette azt, hogy éppen ekkor államigazgatási jellegű tevékenysége szünetelt, magát ebbeli jogkörén kívül helyezte. A kifejtettekre tekintettel a munkáltató felel a kárért. (P. törv. 21.369/1960. sz., B. H. 1960/12. sz. 2785.)12 152. A felperes az ellene még 1952 decemberében foganatosított adóvégrehajtás folytán elszenvedett kárának, mint államigazgatási jogkörben okozott kárnak a megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket. Az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasította, mert nincsenek meg az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításához a Ptk. 349. §-ában megkövetelt feltételek. A felperes fellebbezése alaptalan. A Ptk. 349. §-a értelmében az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető, vagy fegyelmi eljárás során megállapították. A kár megtérítésére irányuló követelés pedig egy év alatt elévül, s az elévülés a bírósági, illetőleg a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől kezdődik. Ha büntető vagy fegyelmi eljárás lefolytatását jogszabályban meghatározott ok kizárja, az elévülés a kizáró ok felmerültétől, vagy pedig a károsodástól kezdődik. Az adott esetben a felperes az őt ért sérelem miatt számos helyen panaszszal élt, s az alperesek felügyeleti hatósága, a Pénzügyminisztérium az ügyet részletekbe menően ismételten kivizsgálta. E vizsgálat eredményeképpen hozott pénzügyminiszteri határozat szerint a felperes ellen annak idején lefolytatott zálogolási és transzferálási eljárás jogos volt. Ebből okszerűen következik az is, hogy ezzel az eljárással kapcsolatban a II-V. r. alperesek terhére fegyelmi vétség — még kevésbé bűncselekmény — elkövetését sem állapították meg. Nem vezettek eredményre a felperes későbbi panaszai sem. Az elsőfokú bíróság tehát jogszabálysértés nélkül utasította el a keresetet. (Legf. Bír. Pf. II. 20.976/1961. sz., B. H. 1962/1. sz. 3059.) 153. Az elfogadott tényállás szerint a felperes evezős tanya építésére kért engedélyt az alperestől a M. Zs. utcában levő romos épület helyére. Az engedélyt a járási tanácstól meg is kapta. A felperes az építkezést megkezdte. Az építési engedély kiadása előtt azonban a Közúti Igazgatóság véleményét 12 Az I. r. alperes marasztalásának helyessége a Ptk. 348. § (1) bekezdésében és a P. K. 804/9. sz. kollégiumi állásfoglalásban foglaltak mellett erősen vitatható, a járásbíróság jogerős ítéletének ez a része azonban a törvényességi óvás által megszabott keretben nem volt felülvizsgálható. 153