Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

körben okozott kárért való felelősség megállapításáé, vagyis anyagi jogi feltétel. Amennyiben tehát államigazgatási jogkörben okozott kár fejében támaszt a fél kártérítési igényt, a kárért való felelősséget nem lehet'megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal elhárítható volt, vagy ha az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető, vagy fegyelmi eljárás során nem állapították meg, A pert a fél megindíthatja, de keresetének érdemben csak akkor lehet helyt adni, ha a kártérítési felelősség megállapításának előfeltételei fennállanak és az igény egyébként is megalapozottnak bizonyul. Ellenkező esetben elutasító érdemi döntést kell hozni. Arról természetesen megfelelő esetben szó lehet, hogy az anyagi jogi előfeltételül szolgáló eljárások (büntető-fegyelmi) lefolytatásáig a per tárgyalását a bíróság a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján felfüggessze. Arra azonban nincs mód, hogy ha a kereset megalapozatlannak látszik, akkor a bíróság eljárásjogi akadályokra hivatkozással az idézés kibocsátása nélkül elutasítsa a keresetlevelet. A Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontja szerint erre akkor kerülhet sor, ha a pert eljárásjogi előfeltételként kell más hatósági eljárásnak megelőznie. (Legf. Bír. Pf. I. 20.193/1961. sz., B. H. 1961/10. sz. 2983.)11 150. a) Az eljáró alkalmazott az államigazgatási jogkörben okozott kárért a Ptk. 349. § (1) bekezdésében írt feltételek mellett, a károsulttal szemben közvetlenül — a munkáltatóval egyetemlegesen — csak akkor felelős, ha a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. b) Ebben az esetben az alkalmazott felelősségének elévülésére a Ptk. 360. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, míg az állam felelősségének elévülésére változatlanul a 349. § (3) bekezdésének rendelkezései az irányadók. c) A Ptk. 349. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem jelent rendes jogorvoslati lehetőséget az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 57. §-a alapján a bíróság előtt indítható megtámadási per (Ptk. 349., 360. §). A Ptk. XXX. fejezetében külön szabályozza a kártérítő felelősség egyes eseteit. Ezen a fejezeten belül a 348—351. § rendelkezik az alkalmazott, a szövetkezeti tag, a képviselő és a megbízott károkozásával kapcsolatos kérdésekről. A 348. § (1) bekezdése szerint az alkalmazott az általa munkakörében, vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kárért közvetlenül általában nem felel, e jogszabály a munkáltató valójában mögöttes felelősségét teszi elsődlegessé azzal, hogy a károsulttal szemben általában a munkáltató a felelős. Az alkalmazott közvetlenül (a munkáltatóval egyetemlegesen) csak akkor felel, ha a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. A 349. §" az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget szabályozva valójában ugyancsak az alkalmazott károkozásának körében rendezi a kérdést, tehát a 348. § általános érvényű rendelkezései itt is irányadók. Az államigazgatási jogkörben okozott kár esetében az eljáró alkalmazott károkozását nem lehet ugyan az állam károkozásaként felfogni, itt azonban az az elvi szempont, hogy az állam felelős azoknak a ténykedéseiért, akiket 11 Hasonló álláspont jut kifejezésre a Legf. Bír. Pf. II. 21.408/1961. sz. határozatban (B. H. 1962/2. sz. 3095). 150