Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az alperes ezért az alkalmazotti munkakörben okozott kárért a felperessel szemben csak akkor felelne, ha azt szándékos bűncselekménnyel okozta volna. Az alperes által a felperessel szemben tanúsított durva magatartás és használt kifejezések megszégyenítő jellegüknél fogva alkalmasak a felperes becsületének csorbítására, tehát becsületsértés bűntettének a megvalósítására. A becsületsértés bűntette szándékos bűncselekmény. Az ily bűncselekménynél azonban az elkövető tudata az élet rendes felfogása szerint a bekövetkező károsító eredményt nem is foghatja át. A becsületsértés bűntettének elkövetésénél szándékosságról csak a sértett megszégyenítése, meggyalázása, megkisebbítése, a becsületének megcsorbítása tekintetében lehet szó, mert ha a szándék ezen túlmenően — akár eshetőlegesen is — élet vagy testi épség megkárosítására irányul, már más bűncselekmény valósul meg. Ez esetben a bíróság a terheltet az eredmény vonatkozásában már nem is becsületsértés, hanem szándékos emberölés vagy testi sértés, illetőleg azok kísérletének bűntettében mondja ki bűnösnek. Következésképpen becsületsértés bűntette esetében a testi épségben bekövetkezett károsodás vonatkozásában nincs szándékosság még eshetőlegesen sem, mivel nem lehet szó arról, hogy a tettes a szándékos bűncselekményét a károsító eredményt akarva vagy abba belenyugodva követte el. Az alperes a perbeli cselekménye elkövetésekor a mindennapi élet józan felfogása mellett még a felperes előző többszöri rosszulléte ismeretében sem számolhatott azzal, hogy az általa tanúsított magatartás és használt megszégyenítő kifejezések hatására a felperes elájul, összeesik és hetekig munkaképtelen lesz. Az ő tudata tehát a bekövetkezett károsító eredményt a bűncselekménye elkövetésekor eshetőlegesen sem fogta és illetve foghatta át. Ehhez képest nem lehet szó az alperes saját, közvetlen felelősségének megállapításáról. A felperes káráért a Ptk. 348. § (1) bekezdés első fordulata értelmében az alperesnek a munkáltatója tartozik felelősséggel, az alperest pedig a munkáltatójával szemben a munkajog szabályai szerint terheli kártérítési kötelezettség (P. törv. 21.458/1962. sz., B. H. 1963/7. sz. 3621.) 148. Felelősség tényleges katonai szolgálat alatt okozott kárért. (P. törv. 21.405/1961. sz. B. H. 1962/4. sz. 3182.) e) Felelősség államigazgatási jogkörben okozott kárért 149. A Ptk. 349. § (1) bekezdésében foglaltak nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi feltételei az államigazgatási jogkörben okozott káréri való felelősségnek (Ptk. 349. §). Q ' A Ptk. 349. § (1) bekezdésében foglaltak szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető, vagy fegyelmi eljárás során megállapították. E jogszabályi rendelkezésből kitűnően a büntető, vagy fegyelmi eljárás lefolytatása nem a keresetindítás előfeltétele, hanem az államigazgatási jog149