Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

mázott — a munkáltatóval egyetemlegesen — akkor felelős, ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. Az alperes, mint alkalmazott munkáltatójának a gépkocsiját vezette, s a munkáltató által vállalt fuvarozás közben történt az a baleset, amelyből felperesnek, mint harmadik személynek a perbeli kára származott. Az alperes ezért a kétségtelenül alkalmazotti munkakörben okozott kárért a felperessel szemben csak akkor felelne, ha azt szándékos bűncselekménnyel okozta volna. A jogerős büntetőbírói ítélet a társadalmi tulajdon rongálása tekintetében csupán gondatlanságot állapított meg az alperes terhére. Ez kizárná alperesnek a közvetlenül így okozott kárért való felelősségét. A büntetőbíróság azonban bűnösnek mondotta ki az alperest az élet és testi épség tudatos veszélyeztetésének bűntettében is, tehát a kár az adott esetben annak eredményeként jelentkezik, hogy az alperes a közlekedési szabályokat, vagyis foglalkozásának szabályait tudatosan megszegte. Ez teszi szükségessé annak vizsgálatát, hogy a Pt. 348. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a veszélyeztetés súlyosabb esetében a hivatás, vagy foglalkozás szabályainak tudatos megszegéséből származott kár szándékos bűncselekménnyel okozott kárnak minősül-e. A veszélyeztetés, a BHÖ 374. pontjában írt bűntett már megvalósul azzal, ha valaki a hivatása vagy foglalkozása szabályainak megszegésével, vagy az azzal járó kötelességek elhanyagolásával mások életét, vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Tudatosságról, szándékosságról csak a hivatás vagy foglalkozás szabályainak a megszegése tekintetében lehet beszélni, mert ha a szándék ezen túlmenően, akár eshetőlegcsen is, élet vagy testi épség megkárosítására irányul, már más bűncselekmény valósul meg. Ez esetben a bíróság a terheltet az eredmény vonatkozásában nem is veszélyeztetés, hanem szándékos emberölés, vagy testi sértés, illetőleg ezek kísérletének bűntettében mondja ki bűnösnek. Következésképpen tudatos veszélyeztetés esetében a hivatás, vagy foglalkozás szabályainak megszegésével életben, vagy testi épségben bekövetkezett károsodás vonatkozásában sincs szándékosság, — még kevésbé lehet szó szándékosságról a veszélyeztetés bűntettével halmazatban megállapított vagyonrongálás bűntettével kapcsolatban, amelyet a büntetőbírói ítélkezési gyakorlat is következetesen gondatlanságból elkövetett bűncselekménynek minősít. Az előbb kifejtettekből következik, hogy a veszélyeztetés súlyosabb esetében sem lehet a tudatos szabályszegés következményeként jelentkező kár vonatkozásában szándékos bűncselekményről szó. A Ptk. ismertetett rendelkezése az alkalmazott közvetlen felelősségét a szándékos bűncselekménnyel okozott kárra korlátozta. Minthogy az alkalmazotti munkakörben okozott kár az esetek túlnyomó részében a hivatás vagy foglalkozás szabályainak a tudatos megszegéséből származik, — gyakorlatilag meghiúsulna a törvényben kifejezésre jutott az a szándék, amely az alkalmazott közvetlen felelősségének korlátozására irányul, ha a tudatos veszélyeztetéssel kapcsolatban előállott kár szándékos bűncselekménnyel okozott kárnak minősülne. Ezért a bűncselekménynek minősülő tudatos veszélyeztetésből származott, de valójában gondatlanságból eredő károkozás esetén is a károsulttal szemben csak a munkáltató közvetlen felelősségét lehet megállapítani, miértis 10 Polgári jogi döntvénytár 145