Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. II. 22.223/1959. sz., B. H. 1960/6. sz. 2633.)10 143. Károkozás alkalmazotti munkakörben (Ptk. 348. §). A kivitelező vállalat kövezési munkálatokat végzett a felperes telepén. E munkálatokon dolgozott a vállalat alkalmazottjaként az alperes is. Nevezett a baleset napján felült a felperesnek arra a vontatójára, amely a kövezési munkák színhelyétől mintegy 50 méternyire állott, de a motor alapjáratban működött. A vontató vezetője nem tartózkodott a közelben. így az alperes minden további nélkül elindíthatta a vontatót s azzal néhány méternyi utat tett meg, amikor azt nekivezette a közelben álló egyik vasúti teherkocsi ütközőjének. Emiatt a vontató megrongálódott. A felperes kára megfizetésére az alperest kérte kötelezni. A perben eljárt bíróságok a vontató őrizetlenül hagyása miatt kármegosztást alkalmaztak és a kár 60%-át az alperesre, 40%-át pedig a felperesre hárították. Nem találták alaposnak a Ptk. 348. § (1) bekezdésére utaló védekezést, mivel a vontató vezetése nem tartozott az alperes munkaköréhez, tehát károkozó tevékenysége sem hozható kapcsolatba a munkájával. A legfőbb ügyész által mindkétfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az adott esetben egyetlen olyan adat sem merült fel, amely azt bizonyítaná, hogy az alperes a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, ezt a felperes sem állította. Azon az alapon kérte az alperes felelősségének megállapítását, hogy a kárt az alperes nem a munkakörében okozta. A Ptk. 348. § (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás szerint az alkalmazott károkozását a vállalat károkozásaként kell felfogni. Ezért zárja ki a jogszabály az alkalmazott közvetlen felelősségét a kívülálló károsulttal szemben. Kétségtelen, hogy a vontatóvezetés nem tartozott az alperes munkaköri kötelességei körébe, de ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az alperes munkáltatójának a megbízásából végzett munkát a felperes telepén, tehát munkakörében járt el, amikor a felperes telepén kárt okozott, ha a károkozás nem is volt közvetlen összefüggésben munkakörével. Az idézett jogszabály alkalmazásához ez elég, mert annak csupán az az előfeltétele, hogy a vállalati alkalmazott munkakörénél fogva kerüljön olyan helyzetbe, amelyben azután a kárt okozta. (P. törv. 20.724/1962. sz., B. H. 1963/3. sz. 3490.) 144. Az I. r. alperes a munkáltatójának, a II. r. alperesnek a személygépkocsiját vezette, amikor összeütközött a felperesnek előtte haladó kivilágított lovaskocsi j ával. A bíróság bűnösnek mondotta ki az I. r. alperest foglalkozás szabályainak tudatos megszegéséből eredő veszélyeztetés, baleset áldozatának cserbenhagyása, továbbá társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntettében. A felperes a balesetből származott kárának megfizetésére kérte kötelezni előbb csak az I. r. alperest, majd a keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre is. A járásbíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a felperes kárának megfizetésére. 10 A BHÖ idézett rendelkezése helyett a Btk. megfelelő szakaszát kell érteni. 146