Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

jes viselése alól mentesüljön, mert ez a gondozó vétkességének a károsult gyermek terhére való beszámítását eredményezné, már pedig ez a felelősségi rendszer céljával és alapgondolatával élesen szembenállana. Elhárítható közrehatás esetén tehát a gyermeket ért kár tekintetében a Ptk. 345. § (3) bekezdését akkor sem lehet alkalmazni, ha a gyermek közrehatása a gyermeknek ugyan nem, gondozójának azonban felróható. A vétőképtelen személynek a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben bekövetkezett károsodásával kapcsolatban azonban további kérdések is felmerülhetnek. Ilyen elsősorban az, hogy a veszélyes tevékenység folytatója — a felvett példában a gépkocsi üzembentartója — visszkereset útján átháríthatja-e a gondozóra annak a kárnak viselését, amelyet a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján — elháríthatatlanság hiányában — a gyermek részére kellett (vagy kell) megtérítenie. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, s e felróható magatartása a balesetre kétségkívül közrehatott, a Ptk. 339. § és 352. §-ának (1) bekezdésében foglaltak mellett elvileg nem lehet kizárni, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kártalanítása fejében megtérítést követelhessen a gondozótól, mint kárának egyik okozójától. Ebben a viszonylatban a 345. § (3) bekezdésében foglaltak alapul vételével már kármegosztás is alkalmazásra kerülhet. Megtörténhet továbbá, hogy a szóban forgó gépkocsibalesetnél nemcsak a gyermek, hanem gondozója (szülője) is károsodik. Ha a gondozó a gépkocsi üzembentartójától e károk megtérítését követeli, az üzembentartó ebben a viszonylatban védekezésül már nemcsak a felelősség alól mentesítő elháríthatatlanságra, hanem arra is hivatkozhat, hogy a gondozó felróható közrehatása folytán vele szemben kármegosztás alkalmazásának van helye. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyelete tekintetében fennálló mulasztását nem tudja kimenteni és felróható magatartása nemcsak a gyermeket, hanem az őt ért kár bekövetkezésére is közrehatott, vele szemben a Ptk. 345. § (3) bekezdés alkalmazásának már nincs elvi akadálya. Felmerülhet végül az az eset is, hogy a baleset következtében nemcsak a gyermek és esetleg a gondozója, hanem a gépkocsi megrongálódása folytán az üzembentartó is károsodik. Ezért a kárért a gyermeket — vétőképesség hiányában — a Ptk. 352. § (1) bekezdése értelmében sem elháríthatatlanság, sem közrehatás esetén nem lehet felelőssé tenni. Az üzembentartó kárát azonban a felügyelet ellátása körében fennálló vétkes mulasztásával — elháríthatatlanság esetén teljesen, közrehatás esetén pedig részben — a gyermek gondozója is okozta. Ez a felróható okozás a Ptk. 339. és 352. § (1) bekezdésében foglaltak mellett alapul szolgálhat arra, hogy a gondozó a gépkocsi üzembentartójának káráért felelőssé tétessék. A Ptk. 344. § (1) bekezdésén, illetőleg a 345. § (3) bekezdésén alapuló kármegosztás ebben a viszonylatban is alkalmazásra kerülhet. (P. K. 804/5. sz., B. H. 1961/8—9. sz.) 126