Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

127. A közös károkozóknak a károsulttal szemben fennálló egyetemleges felelőssége akkor is érvényesül, ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta és a károsult az egyik veszélyes tevékenység folytatójának a házastársa (Ptk. 344., 345., 346. §). A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni, s a felelősség alól e szakasz (2) bekezdése értelmébe^ csak külső elháríthatatlan ok bizonyítása esetén mentesül. Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, a felelősség másként érvényesül a külső és a belső viszonyban. A károsult harmadik személy és a közös károkozók (külső) viszonyában ugyanis a Ptk. 344. § (1) és 345. § (1) bekezdése alapján az egyetemleges és vétkesség nélküli (tárgyi) felelősség szabálya az irányadó, míg a közös károkozók egymásközti (belső) viszonyában a felelősség általános (Ptk. 339. §) szabályait kell alkalmazni. v Ha tehát két gépjármű összeütközésénél az utcai járókelő károsodik, őt a két gépjármű üzembentartója a Ptk. 345. §-a alapján, vagyis vétkességre tekintet nélkül köteles kártalanítani. Ezen kívül a Ptk. 344. § (1) bekezdésének az egyetemleges felelősségre vonatkozó szabálya is érvényesül velük szemben, ami azt jelenti, hogy a károsult kárának megtérítését — választása szerint — mindkettőjüktől vagy bármelyiküktől követelheti. Mindkét károkozó perlése esetén az egyetemleges marasztalás csak a Ptk. 344. § (3) bekezdésében megállapított feltételek alapján mellőzhető. Ha a károsult harmadik személy kárát az egyik gépjármű üzembentartója téríti meg, ennek a károkozásban részt vett másik gépjármű üzembentartójával szemben érvényesíthető viszontkereseti igényére a Ptk. 346. § (1) bekezdése értelmében már nem a vétkesség nélküli, hanem a felelősség általános szabályai az irányadók. Kettőjük egymásközti viszonyában tehát a kár a Ptk. 344. § (1) bekezdésének megfelelően magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. Ugyanez az alapja és módja a felelősség viselésének akkor is, ha a gépjárművek összeütközése közben közösen okozott kár nem a kívülálló harmadik személyt, hanem egyik vagy másik, esetleg mindkét gépjármű üzembentartóját érte. Ha a károsult személy a felvetett esetben nem utcai járókelő, hanem az egyik gépjármű utasa volt, őt a felelősségi szabályok alkalmazása szempontjából rendszerint kívül álló harmadik személynek kell tekinteni. Kárának megtérítését tehát a gépjármű utasa is mindkét gépjármű üzembentartójától követelheti, az egyetemleges tárgyi felelősség alapján. Abban az esetben azonban, ha a károsult utas történetesen az egyik gépjármű üzembentartójának házastársa, a felelősségi szabályok alkalmazása már nem ennyire egyszerű. A felelősség kérdése ugyanis aszerint alakul, hogy a károsult házastárs üzembentartónak tekinthető-e, vagy sem. Bár a gépjárművet rendszerint a tulajdonosa tartja üzemben, egyedül a tulajdonjog alapján az üzembentartói minőség nem dönthető el. Azon az alapon tehát, hogy a gépjármű egyik vagy másik házastársnak a különvagyona, épp úgy nem lehet a tulajdonos házastársat feltétlenül üzembentartónak tekinteni, mint ahogy a Csjt. 27. §-a alapján fennálló vagyon127