Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

rülést szenved, az üzembentartó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a gyermek olyan hirtelen került a szabályosan haladó gépkocsi elé, hogy a balesetet a rövid távolság miatt sem fékezéssel, sem a haladási irány megváltoztatásával nem lehetett elkerülni. Az elháríthatatlanság ebben az esetben annak ellenére megállapítható, hogy a gyermeknek nincs belátási képessége. Ha azonban a gyalogjárón haladó gyermek ugrándozásából, gyermektársaival való hancúrozásából, kellő előrelátás esetén számítani lehetett arra, hogy a gyermek vigyázatlanul a gépkocsi elé kerülhet, akkor az ilyen baleset sem tekinthető feltétlenül elháríthatatlannak, mert az óvatosság fokozása és a sebesség csökkentése mellett elkerülhető lett volna. A balesetnek azonban a gyermek is okozója, mert a gyalogjáróról szabálytalanul a járművek számára fenntartott úttestre szaladt. Az együttes károkozásnak ebben az esetében — tehát amikor a gyermek közrehatása még az elháríthatóság keretén belül maradt — kármegosztás azért nem alkalmazható, mert ennek a Ptk. 345. § (3) bekezdése szerint csak felróható magatartás esetén lehet helye, a gyermek magatartása viszont nem felróható. A Ptk. felelősségi rendszerében ugyanis a felróhatóság a vétkességgel azonos fogalmat jelent, a vétőképtelen gyermek magatartása (közrehatása) azonban nem lehet vétkes. Világosan kitűnik ez a Ptk. 352. § (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint: akinek belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Az óvodás gyermeket kétségkívül ilyen személynek kell tekinteni. Ha tehát a gyermek a másnak okozott kárért nem tehető felelőssé, mert károkozó magatartásának felróhatósága mint a felelősség mellőzhetetlen feltétele hiányzik, akkor a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak, már pedig a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját e tevékenységgel összefüggésben keletkezett kár részbeni viselése alól csak a felróható közrehatás mentesítheti. Ennélfogva, ha az óvodás gyermek gépkocsi balesete nem volt elháríthatatlan, egyedül a balesetre való közrehatása a Ptk. 345. § (3) bekezdésének alkalmazására nem ad alapot, s a gépkocsi üzembentartójának felelőssége a gyermek teljes kárára kiterjed. A Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kárt olyan személy okozta, akinek belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos, helyette gondozója felel. A Ptk. 339. § (1) bekezdésének megfelelően a vétkesség vélelme itt is érvényesül, mert a gondozó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az a gondozó (rendszerint szülő), aki az óvodából társaival hancúrozva eltávozó gyermekét annyira fegyelmezetlenül engedi az úton közlekedni, hogy váratlanul a gépkocsi elé szaladhat, nem sok sikerrel hivatkozhat arra, hogy a gyermek feletti felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az ilyen gondozó tehát a gyermeket ért baleset bekövetkeztében vétkes. A gondozónak a felügyelet ellátása körében fennálló vétkessége azonban nem lehet alap arra, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kárának tel125