Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károsodás esetén tehát a Pk. 345. és 339. §-ok, vagyis a tárgyi és vétkességi felelősség együttes alkalmazásának nincs elvi akadálya. Ez az elv azonban nem jelenti azt, hogy a felelősség és annak mértéke szempontjából a veszélyesség mozzanata elhanyagolható, vagy akár csak másodlagos tényező volna és semmiképpen sem járhat azzal a következménynyel, hogy a közlekedési balesetekből származó kártérítési igények megtérítését, a tárgyi felelősségnek a jogvédelemre általában leginkább rászorult baleseti sérültek érdekében való alkalmazhatóságát nehezítse, sőt esetleg meghiúsítsa. Veszélyes üzem károsodása esetén tehát az üzembentartónak járó kártérítés megállapításánál nemcsak a károkozónak és az üzembentartónak netán felróható közrehatását kell vizsgálni, hanem az üzembentartó terhére az üzem veszélyességét is értékelni kell, amennyiben az a veszélyes üzem károsodásában közrehatott. Ezzel szemben az üzem veszélyessége nem vehető figyelembe a felelősség alóli mentesülés megállapításánál, vagyis akkor, ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója nem károsodott s az őt terhelő kártérítési kötelezettség alól való mentesülésre a Ptk. 345. § (3) bekezdésének megfelelően a károsult felróható magatartása szolgál alapul. (P. K. 804/4. sz., B. H. 1961/8—9. sz.) 126. Ha olyan személy, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárát elháríthatatlan külső okként minősülő magatartásával maga idézte elő, a veszélyes tevékenység folytatója mentesül a kártérítési felelősség alól. Ha azonban elhárítható közrehatás esete áll fenn, akkor a teljes felelősség a veszélyes tevékenység folytatóját terheli. Ilyen esetben a Ptk. 345. § (3) bekezdése alapján kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személy gondozója a felügyelet ellátása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 345., 352. §). A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A (2) bekezdés értelmében felelőssége alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ha ez az eset nem is áll fenn, a (3) bekezdés szerint nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származik. E szakasz (2) és (3) bekezdésének egybevetése alapján nyilvánvaló, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját az (1) bekezdés szerint fennálló felelőssége alól teljesen mentesítő külső elháríthatatlanság független a vétkességtől, kármegosztásra viszont már csak felróható magatartás (közrehatás) adhat alapot. Az elháríthatatlan külső okot természeti esemény, állat váratlan felbukkanása, vagy emberi magatartás egyaránt megvalósíthatja; a felróható közrehatás viszont szükségképpen emberi magatartást tételez fel. (Emberi magatartás áll a felróható közrehatás mögött akkor is, ha a károsodást közvetlenül állatnak az elhárítható megjelenése idézte elő.) Ha tehát pl. a gépkocsi a váratlanul elé szaladt óvodás gyermeket elüti, s a gyermek az elütés következtében jövőbeli munkaképességét csökkentő sé124