Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A gépkocsit üzemben tartó alperes ugyanis vétkesség nélkül károkozó a felperes 5000 Ft kárának 60%-a (3000 Ft), valamint a saját 10 000 Ft kárának ugyancsak 60%-a (6000 Ft) erejéig és károsult a saját kárának 40%-a (4000 Ft) erejéig. A kerékpáros felperes pedig vétkes károkozó az alperes kárának 40%-a (4000 Ft), valamint a saját kárának ugyancsak 40%-a (2000 Ft) erejéig és károsult a saját kárának 60%-a (3000 Ft) erejéig. A baleset alkalmával keletkezett 15 000 Ft kárból tehát a felperes felróható magatartásával 6000 Ft, az alperes pedig felróhatóság nélkül 9000 Ft kárt okozott. Az együttes károkozásnak ebben az esetében az mutatkozik törvényes megoldásnak, hogy az alperes a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése alapján térítse meg a felperes kárának 60%-át, a felperes pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján térítse meg az alperes kárának 40%-át. Ennek a megoldásnak elsősorban az az elvi alapja, hogy a megelőzésnek, mint alapvető jogpolitikai célnak a felróható (vétkes) magatartással okozott károk tekintetében legalább annyira érvényesülnie kell, mint a fel nem róható módon — csupán fokozott veszéllyel járó tevékenység során — történt károkozásokkal szemben. A társadalom érdeke azt kívánja, hogy a társadalom tagjai tartózkodjanak mind a vétkes, mind pedig a vétkesség nélküli károkozástól. A károsító magatartásokkal szemben a társadalom minden tagját jogvédelem illeti meg. Védeni kell tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját is másoknak felróható károkozásaival szemben. Elvi alapja azonban a fenti megoldásnak az is, hogy a fokozott veszélylyel járó tevékenység folytatója a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján csak az ebből eredő kárt viseli. Ami nem ebből ered, az már nem feltétlenül őt terheli. Viseli tehát a kárnak — beleértve a saját kárát is — azt a részét a) amelyet fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával maga okozott; b) azt a részét, amit ugyan nem ő, hanem fel nem róható magatartásával és esetleg elháríthatatlanul harmadik személy (pl. váratlanul a gépkocsi elé ugrott kisgyermek) okozott; de sem elvi, sem jogpolitikai okból nem viselheti a kárnak azt a részét, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett ugyan, de nem ebből, hanem a történetesen szintén károsult személynek felróható magatartásából származott. Alapvető szabály ugyanis, hogy aki másnak jogellenesen és felróhatóan kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Nincs olyan jogszabály, amely a vétkes károkozás következményeinek alkalmazását kizárná arra az esetre, amikor a károkozás a fokozott veszélylyel járó tevékenység folytatóját sújtotta. Pusztán azért, mert a károkozás a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett balesettel kapcsolatos, a vétkes károkozó nem mentesülhet a felelősség alól, éspedig akkor sem, ha a kisebb vagy nagyobb részben neki felróható baleset során a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából kifolyóan maga is károsodott. 123