Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az elsőfokú bíróság mellőzte a kármegosztást. A másodfokú bíróság az alperes 80%-os kárfelelősségét állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által a kármegosztás alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A kártérítés általános szabályai, a Ptk. 340. §-a szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kárt okozó nem köteles megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult nem tett eleget kárelhárítási kötelezettségének. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperesnek a laboratóriumi munkához nem volt előképzettsége, csak hosszabb gyakorlattal rendelkezett. Az pedig, hogy ez a gyakorlati munka mennyiben alkalmas a szükséges ismeretek elsajátítására, mindenkor ténykérdés. Az adott esetben mind a büntető eljárás, mind a polgári per adatai szerint az alperesi laboratóriumban a munka annyira szervezetlen volt, hogy ilyen körülmények között a felperes nem sajátíthatta el a szükséges ismereteket, nem nyert kellő tájékozódást az általa végzett munka veszélyes voltáról, de még kevésbé a munka folyamán jelentkező veszélyforrások kiküszöbölésének, megszüntetésének módjáról. A szakértők szerint is az alperes laboratóriumában rendszeresen végzett kémiai műveletek közül a legmagasabb rendű, legveszélyesebb a benzol desztillálás volt, mégis ennek a feladatnak nem volt felelős gazdája. Általában a felperes végezte ugyan ezt a műveletet, de a segédszemélyzet többi tagja is közreműködött abban. A műveletre nem dolgoztak ki s nem adtak közre részletes utasítást, technológiai eljárást. A felperes balesetét megelőzően a laboratóriumban nem oktatták a balesetelhárítást. Ilyen körülmények között elfogadható a felperesnek az a meg nem cáfolt előadása, hogy arra nézve sem részesültek kioktatásban, hogy miként védekezzenek a desztilláló készülék meghibásodása esetén kitóduló, felgyülemlő benzolgőzzel szemben. Ha tehát a felperes kellő oktatás hiányában maga is közrehatott a baleset bekövetkeztében, a felperesnek ez a magatartása nem felróható, hiszen éppen az ellenőrzés: a balesetvédelmi oktatás hiányának az egyenes következménye volt, hogy a felperes nem járt el helyesen, kellő gonddal, s maga sem volt tudatában az általa végzett művelet veszélyességének. Az adott körülmények mellett éppen ezért törvénysértő volt a kármegosztás alkalmazása. (P. törv. 20.729/1962. sz., B. H. 1963/3. sz. 3488.) b) Együttes károkozás 123. I. A közrehatás és jelróhatóság jogalma. II. A jelróhatóság vizsgálata és értékelése az egyetemleges jelelősségnek a Ptk. 344. § (3) bekezdése alapján történt jeloldásánál. A Ptk. 344. §-ának értelmezésénél felmerülő vitás kérdések eldöntésénél elsősorban a felróhatóság és a közrehatás fogalmát kell tisztázni. Ezek nem azonos fogalmak. A Ptk. nem határozza meg pozitíve a „felróhatóság" fogalmát, hanem negatív irányban: a jogellenesen kárt okozó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott 118