Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

II. A Ptk. 339. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága a károkozó fiatal kora, gondatlanságának kisebb foka és saját károsodása alapján [Ptk. 339. § (2) bek.]. A felperes a 16 éves I. r. alperest 654 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni azért, mert kerékpárján gondatlanul hajtott és a felperesi vállalat gépkocsijával történt összeütközése folytán a vállalati gépkocsin az előbb megjelölt összegű kárt okozta. Utóbb a felperes a szülőket II. és III. r. alperesekként perbevonta, s keresetét 837 Ft-ra felemelte. Az I. r. alperes foglalkozása segédmunkás, jövedelme havi 1100 Ft. A bíróság a Ptk. 339. § (2) bekezdésére hivatkozással az alpereseket a keletkezett kár 50%-ának megfizetésére kötelezte. A legfőbb ügyész a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett elsőfokú ítélet ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás az alábbiak szerint alapos. Az I. r. alperes belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú, aki 16 éves életkora mellett kerékpáron városi forgalomban is közlekedhet, külön szülői felügyelet nélkül is. A szülők felügyeleti kötelességüket nem szegték meg, amikor nem kifogásolták a kerékpár használatát, kártérítési kötelezettségük tehát jogellenesség hiányában nem áll fenn. Az óvás ezért abban a részében, amennyiben a szülőkkel szembeni marasztalást sérelmezi, helytálló. Esetleges marasztalásukra a Ptk. 352. § (4) bekezdésében foglaltak alapján kerülhetett volna sor, ha mint felügyeletre köteles gondozók kötelességeiket felróhatóan megszegték volna. Ilyen kötelességszegés azonban terhükre nem állapítható meg. Az I. r. alperest nagyobb összegben marasztalni indítványozó óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta helytállónak. Az óvásban kifejtett azzal az elvvel, hogy a Ptk. 339 § (2) bekezdését mint a kártérítési felelősség mérséklését szolgáló rendelkezést csak kivételes esetekben lehet alkalmazni, a Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetért. Szükségesnek tartja még azt is hangsúlyozni, hogy erre általában akkor kerülhet sor, ha a teljes kártérítés visszásságokra vezet, inkább romboló, mint erkölcsileg nevelő hatású, különösen, ha az okozott kár megtérítése egy életre szóló elviselhetetlen terhet jelentene a károkozónak. A perbeli esetben a felperest viszonylag nagy kár nem érte. Az üzemeltetésében álló gépkocsinak a szélvédőjét törte össze a baleset alkalmával az I. r. alperes. Ennek javítási költsége adja a kereseti összeget. Tehát az adott tényállás valóban nem jellegzetes esete a Ptk. 339. § (2) bekezdése alkalmazásának. Azonban a perbeli baleset körülményeinek alaposabb mérlegelése azt mutatja, hogy a kártérítési felelősség mérséklésének rendkívüli indoka fennforog, a Ptk. 339. § (2) bekezdés alkalmazásának feltétele megvan. Az I. r. alperes nem szándékos bűncselekménnyel, nem nyerészkedési szándéktól vezetve, hanem fiatalos tapasztalatlanságból, felületességből eredően okozott kárt a felperesnek és saját magának. Nem tartotta be a közlekedésrendészeti szabályoknak a kötelező követési távolságra vonatkozó rendelkezéseit, az előtte haladó, hirtelen lefékező tehergépkocsit előzni akarta, de a szűk utcán erre már nem volt lehetősége, mert éppen akkor ért oda a szembejövő felperesi gépkocsi és a teherkocsi mögül hirtelen kihajtó I. r. alperest elgázolta. Ekkor következett be a keresetben megjelölt károsodás a személygépkocsiban. Az I. r. alperes által okozott kár tehát az I. r. alperes 111