Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A fél jognyilatkozatának ítélettel való pótlására a Ptk. 5. § (3) bekezdése értelmében csak az abban megjelölt feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor. E feltételek közül elsősorban az elsőt, vagyis azt kell vizsgálni, hogy a jognyilatkozat megtagadása joggal való visszaélésnek minősíthető-e. Az I. r. alperes védekezésében a hozzájárulás megtagadásának okát adta, s erre bizonyítás felvételét is kérte. Ha a védekezésében foglaltak valóknak bizonyulnak, tehát ha az új ajtó helyének kivágása a tartófal rozoga állapota miatt az állag sérelmével járhat, vagy ha az egy kétszobás lakásnak két egyszobás lakássá átalakítása miatt az ingatlan forgalmi értéke csökken, az I. r. alperes magatartása joggal való visszaélésnek még abban az esetben sem minősül, ha ez a magatartás a felperesnél valóban különös méltánylást érdemlő magánérdek sérelmével jár és ez a sérelem másképpen nem hárítható el. (P. törv. 21.795/1960. sz., B. H. 1961/3. sz. 2868.) 3. A felperesek keresetükben a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján kérték, hogy a bíróság az alperesek által megtagadott lakáscseréhez való hozzájárulást ítéletével pótolja. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 61. és 75. §-a értelmében a bérlő a személyi tulajdonban levő, szabadrendelkezésű lakást csak abban az esetben cserélheti el, ha a tulajdonos a cseréhez hozzájárul. A jogszabály ezzel a rendelkezéssel a tulajdonos érdekét védi, megadja számára azt a lehetőséget, hogy a részére kedvezőtlen és érdekeit sértő cseréhez a hozzájárulást megtagadja. A kifejtettekből következik, hogy a jogszabályokban biztosított jogok gyakorlása az arra hivatott jogosult joga, tőle függ, hogy a jogszabály által részére biztosított jogkörben jogával él-e. Az a körülmény, hogy a jogosult részéről jogának rendeltetésszerű gyakorlása az ellenérdekű fél részére esetleg hátrányt eredményez, még nem jelenti azt, hogy a jogosult jogával viszszaélt volna. A fővárosi bíróság nem osztja az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint az adott esetben összevetve a szembenálló felek érdekeit, az állapítható meg, hogy az alperesek a szándékolt csere folytán* nem kerülnek hátrányosabb helyzetbe a jelenleginél, a felpereseknek viszont „jogos magánérdeke" fűződik a cseréhez, ez pedig indokolttá teszi a hozzájáruló nyilatkozatnak ítélettel történő pótlását. A fővárosi bíróság már többször rámutatott arra, hogy annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a Ptk. 5. § (3) bekezdése alkalmazható-e, elsősorban nem a szembenálló felek érdekeit kell mérlegelni és összevetni, hanem azt kell elsősorban vizsgálni, hogy a cseréhez való tulajdonosi hozzájáruló nyilatkozat megtagadása az alperesek részéről joggal való visszaélés-e. Megjegyzi még a fővárosi bíróság, hogy a fent idézett törvényhely alkalmazásának egyik feltétele nem a felperes részéről fennforgó „jogos magánérdek", hanem „nyomós közérdek, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek". Ahhoz, hogy a jog gyakorlása visszaélésszerű legyen, általában az szükséges, hogy a jog gyakorlása a népgazdaság megkárosítását, az állampolgárok zaklatását, jogaik és törvényes érdekeik csorbítását, illetéktelen előnyök szerzését célozza, vagy ha valaki jogait mások bosszantására, vagy éppen megkárosítására érvényesíti anélkül, hogy ahhoz törvényes érdeke fűződne. 8