Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

(akár a földhöz is), hogy annak a rendeltetésszerű használatát vagy épségben tartását biztosítsa, elősegítse. A tulajdonjog itt már nem feltétlenül egységes. Ezeknek a törvényes fogalmaknak az összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy a földben gyökerező' fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze. A fa tehát annak a tulajdona, akié maga a föld is. A szóban levő útmenti fák tulajdonjogát tehát az útfenntartó állam csak akkor szerezheti meg, ha magának a földsávnak a tulajdonjogát is megszerzi. Ilyen irányú rendelkezést azonban az 1962. évi 21. számú tvr. nem tartalmaz. Ezek után az említett törvényerejű rendelet 7.§-ának (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a fákat ,,az út tartozékának kell tekinteni", csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a törvényerejű rendelet a kétméteres földsávban levő fáknak a földtulajdonost illető tulajdonjogát nem elvonni, hanem közérdekből csupán korlátozni kívánta úgy, hogy az ilyen fák a mellettük húzódó utakra nézve „tartozék"-szerepet töltsenek be, vagyis, hogy az utak rendeltetésszerű használatát, épségben tartását biztosítsák, elősegítsék. Az út rézsűjének a külső szélétől való legfeljebb kétméteres távolság, a gyökérzet elágazása, s az egyéb tekintetben is fennálló természeti ráhatás az ilyen laza, de a tartozék fogalmához elegendő kapcsolat fennállását kétségtelenné teszik. Ennek a korlátozásnak a földtulajdonos — és így egyúttal fatulajdonos — engedni köteles, mert különben a törvényesen biztosított tartozéki szerep nem volna betölthető. Ezt a célt a földtulajdonos nem hiúsíthatja meg. Ebből a korlátozásból folyik, hogy az útfenntartó szerv joga természetesen nemcsak a már meglevő fák kitermelésére vagy meghagyására terjed ki, hanem a fák kezelésére, fenntartására, pótlására, valamint annak az eldöntésére is, hogy a kétméteres sávon belül ültethető-e fa ott, ahol eddig nem volt, s ha igen, milyen. Mindebből okszerűen folyik, hogy: 1. a fák kivágásához (kitermeléséhez) minden esetben szükséges az útfenntartó szerv engedélye (hozzájárulása), tehát akkor is, ha a kivágás (kitermelés) egyébként hatósági engedélytől nem függ; 2. az útfenntartó szerv a fát kivághatja, a fa kivágásának megengedését pedig a fa pótlásától teheti függővé; 3. ha a tulajdonjogot korlátozó tartozéki kapcsolat megszűnik — akár úgy, hogy a fát az útfenntartó szerv távolította el, akár úgy, hogy azt a földtulajdonos vágta (termelte) ki, vagy pl. a vihar döntötte ki — a fák anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák gallyazásának, nyesésének eredményére is. 53