Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Indokolás Külterületen létesített közutak kiképzése során az úttest rézsűje mentén húzódó földeken a földtulajdonosok gyakran fákat ültetnek. Az ilyen fák közvetlenül érinthetik az általuk szegélyezett utak sorsát, főleg gyökérzetük kiterjedésével, óvó, védő vagy egyéb hatásukkal, s esetleg még a tájképi jelleg szempontjából is. Mindenesetre alapos útügyi ismeretek szükségesek ahhoz, hogy helyesen legyen elbírálható, vajon az ilyen útmenti fák telepítése, kezelése, megbolygatása, kitermelése milyen hatással lehet a közútra. Az elbírálást egyéni érdekek nem befolyásolhatják. Ezért történt, hogy a törvényhozó az 1962. évi 21. sz. tvr. 7. §-ának (2) bekezdésében a külterületen 1945. január 1. napja eló'tt létesített közutak rézsűjének külsó' szélétől számított kétméteres sávon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümöcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának nyilvánította. A törvényerejű rendelet kihirdetése (1962. szeptember 21.) és hatályba lépése (1963. január 1.) közötti idő alatt azonban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni földtulajdonosok a szóban forgó kétméteres földsávon belül levő fák kivágására kért és megkapott engedély alapján azokból — országos méretekben — jelentős mennyiséget kitermeltek. Ezekkel az esetekkel kapcsolatban merült fel az a kérdés, hogy a törvényerejű rendelet 7. §-a (2) bekezdésének mi a helyes értelme, különösen, hogy az út tartozékának minősített fák a kétméteres földsáv tulajdonosának vagy pedig az államnak mint útfenntartónak a tulajdonában vannak-e. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést megvizsgálva a következő eredményre jutott: A törvényerejű rendelet egésze, rendelkezéseinek egymással való összefüggése arra mutat, hogy a tövényhozó a szóban forgó — az útmenti kétméteres sávban ültetett — fákat az utak megfelelő használatának biztosítása érdekében fokozott védelemben kívánta részesíteni, a beültetést és a fák sorsát fokozott ellenőrzés alá kívánta vonni. A törvényerejű rendeletbe tehát az e cél elérésére elegendőnek látszó az a rendelkezés került, hogy a közút rézsűjének külső szélétől számított kétméteres távolságon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának kell tekinteni. A Polgári Törvénykönyv 95. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami valamely dologgal (így a földdel is) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ezt nevezi a törvény alkotórésznek. Ennek megfelelően a Polgári Törvénykönyv 126. §-a azokat a dolgokat is a föld alkotórészének nyilvánítja, amelyek mint növendékek utóbb keletkeztek. A földben gyökerező fa kétségtelenül ilyen alkotórésze a földnek, s mindaddig az is marad, amíg a földtől el nem választják. Ezzel szemben a tartozék — ugyancsak a Polgári Törvénykönyv szabályozása [95. § (2) bek.] szerint — már a dologgal való lényegesen lazább együvétartozást jelent. A tartozék nem veszti el az önállóságát, csak éppen kapcsolódik egy másik dologhoz 52