Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

[Ptk. 359. § (1) bek.] a vagyoni hátrány, az utóbbi esetben (Ptk. 354. §) pedig a nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges összeget kell megtéríteni. Mindebből tehát egyrészt az következik, hogy az általános kártérítésre kötelezés mellett helye lehet a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek is, másrészt pedig az. hogy a kártérítés e két fajtáját el kell határolni egymástól. Az elhatárolás tekintetében különös gondosságra van szükség akkor, ha a károsult az elszenvedett hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségek megtérítését igényli [Ptk. 355. § (4) bek.]. Nem lehet szó nem vagyoni kártérítésre kötelezésről akkor, ha az igényelt költségek a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Ilyen esetben a bíróság vagyoni kár megtérítésére kötelezi a károkozót. Nem vagyoni kártérítésre kötelezésnek csak akkor lehet helye, ha megállapítható a károkozás hatásaként jelentkező immateriális sérelem, amely tehát kívül esik a vagyonban keletkezett károk körén. 5. A magánszemélynek járó nem vagyoni kártérítés összegét az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényező (körülmény) együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell meghatározni. E mérlegelésnél különösen figyelembe kell venni a nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülésének megnyilvánulási módját, a sérelmet szenvedett személy korát és életkörülményeinek alakulását. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően a nem vagyoni kár címén megítélt összeg meghatározásánál azt kell vizsgálni, hogy milyen összegű kárpótlással lehet ellensúlyozni az elszenvedett nem vagyoni hátrányt, milyen összegű kárpótlás áll ezzel arányban. Ennek eldöntésénél az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényezőt (körülményt) a maga összességében, nagy gondossággal és egymással összefüggésben kell mérlegelni. A nem vagyoni kárpótlás összege tekintetében való döntésnél figyelembe veendő elsődleges szempont az, hogy a bíróságnak az adott eset összes körülményeinek számbavételén alapuló megítélése szerint az elszenvedett sérelem milyen mértékben nehezíti meg a károsultnak a társadalomban való részvételét vagy egyébként is az életét. E vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nem vagyoni kárért való felelősség jogalapja egyáltalán csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Az pedig további kérdés, hogy — a nem vagyoni kártérítésre való jogosultság fennállása esetén — az elszenvedett nem vagyoni hátránnyal a károkozás körülményeire és következményeire tekintettel milyen összegű kárpótlás áll arányban. A nem vagyoni kár megtérítésének az a rendeltetése, hogy segítse a károsultat életvitelének és életviszonyainak a megváltozott körülményekhez igazodó alakításában, lehetővé tegye számára a nem vagyoni sérelemből eredő nehézségei leküzdését, az elvesztett lehetőségeinek — a körülményekhez képest — esetleg más lehetőségek megteremtésével való pótlását. Annak meghatározásánál, hogy ehhez milyen anyagi eszközök szükségesek, csak a társadalmilag is elismert reális igényeket lehet alapul venni. 23