Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A döntésnél mérlegelni kell tehát az elszenvedett nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, így azt is, hogy konkrétan miben mutatkozik meg a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülése. Nyilvánvaló pl., hogy ebből a szempontból a végtag elvesztése, a bénulás és más hasonló — a mindennapi élettevékenységet nagymértékben gátló — következmény általában nagy súllyal jön íigyelembe. A nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál jelentősége van a sérelmet szenvedett személy korának s általában az életkörülményei alakulásának. Ugyanaz a testi sérülés vagy más egészségkárosodás más és más súllyal eshet latba a fiatal és az idős károsultnál. A károsult egész korábbi életvitelétől és általában az életkörülményeinek alakulásától függően is más és más súlyuk lehet a kárpótlás összegével kapcsolatos mérlegelésnél azoknak a hátrányoknak, amelyeket a károsult a károkozó magatartása miatt kénytelen eltűrni, illetőleg amelyekhez alkalmazkodnia kell. Az életkörülmények egyébként kedvező alakulása nagymértékben csökkentheti a nem vagyoni hátrány súlyát. Általában törekedni kell arra, hogy a hasonló körülmények között, hasonló tényezők számbavételével meghatározott marasztalási összegek között ne legyenek indokolatlanul nagy eltérések. A nem vagyoni kárpótlás összegének a meghatározásánál tehát tág lehetősége van a bíróságnak az említett — és esetleg más — szempontok mérlegelésére. E mérlegelésnél kellő mértéktartásra is szükség van. Figyelemmel kell lenni a kárért felelős személy vagyoni helyzetére, illetőleg általában a társadalom anyagi teherbíró képességére, valamint arra is, hogy a károsult magatartása mennyiben hatott közre a kár keletkezésében. A nem vagyoni kárpótlásnak egy összegben történő megítélésekor a bíróság a nem vagyoni kár megtérítése iránti igényt teljes egészében elbírálja. A Pp. 229.§-ának rendelkezése szerint a keresettel már érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék. A nem vagyoni kárpótlás tárgyában hozott bírósági határozattal jogerősen elbírált igény tehát ítélt dolog, amely újból nem tehető vitássá. 6. Nem vagyoni kártérítésként járadék is megítélhető, ka az összes körülmény gondos mérlegelésével az állapítható meg, hogy a nem vagyoni kártérítés járadék megítélése mellett tudja a legmegfelelőbben betölteni a rendeltetését. E tekintetben elsősorban a károsult jogos érdeke jön figyelembe, de járadék megítélését más szempontok is indokolhatják. A Ptk. 355.§-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. E rendelkezés általános jellegű, nem tesz különbséget aszerint, hogy milyen kártérítésről van szó. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a bíróság nem vagyoni kártérítésként járadékot ítéljen meg. E vonatkozásban a bíróság nincs kötve a felek kérelméhez. 24