Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Ezért vizsgálni kell, hogy a károsodás mennyiben befolyásolja hátrányosan pszichikailag is a károsult személyiségét. Ugyancsak figyelemmel a károsult egyéniségére és korábbi életkörülményeire, nem vezet-e a károsodás a csökkentértékűség tudatának kialakulására? Ez — a társadalmi felfogás szerint is — mennyiben hátráltatja a károsultat a társadalomban szokásos emberi kapcsolatok létesítésében és fenntartásában, valamint általában a társadalmi életben való részvételben? Önmagában az, hogy az elszenvedett sérülés fájdalommal járt vagy hosszabb orvosi kezelést tett szükségessé, nem alapozza meg a nem vagyoni kár megtérítése iránt támasztott igény jogszerűségét. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként az élet tartós, súlyos megnehezülése a feltétele a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek akkor is, ha a károsult igénye nem testi sérülésen vagy egészségkárosodáson alapul, hanem más jellegű károkozó magatartásról van szó. Ezért az ilyen címen támasztott igények alaposságának az elbírálásánál is a fent kifejtettek jönnek megfelelően figyelembe. c) Az abban a kérdésben való döntéshez, hogy az adott esetben valóban fennáll-e a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülése, a bíróságnak körültekintő, szükség esetén hivatalból is foganatosított, megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatásával kell a nem vagyoni kárpótlás iránti igény alapossága szempontjából lényeges körülményeket, tényezőket feltárnia. Szükség lehet különösen orvosszakértői vélemény beszerzésére is. A nem vagyoni kárpótlásra való jogosultság tekintetében való döntés azonban bírósági és nem orvosszakértői feladat. Az orvosszakértői véleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a károkozó magatartás a nem vagyoni kárpótlást igénylő személyeknél milyen egészségi károsodásra vezetett, a kialakult állapot véglegesnek vagy csak átmenetinek tekinthető-e, és ez mennyiben korlátozza az igénylőt a korábbi életvitelében. A bíróságnak a szakértői vélemény és a per egyéb adatainak együttes és körültekintő mérlegelésével kell határoznia abban a kérdésben, hogy a nem vagyoni kárpótlás iránt támasztott igény megalapozott-e vagy sem. 3. A károkozó magatartás miatt életét vesztett személy közeli hozzátartozója is csak akkor tarthat jogszerű igényt a nem vagyoni hátrány csökkentése céljából kárpótlásra, ha a haláleset következtében a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként is az élete tartósan, súlyosan megnehezült. Az ilyen igény jogszerűségét önmagában nem alapozza meg sem a halál ténye, valamint az ennek következményeként fellépő gyász és fájdalom, sem pedig csupán az, hogy a hozzátartozó halála folytán a korábbi helyzet hátrányosan megváltozott. A károkozó magatartás következtében életét vesztett személy közeli hozzátartozója részére nem vagyoni kárpótlás megítélését a törvény nem zárja ki. Ilyenkor is feltétel azonban annak bizonyítása, hogy a hozzátartozónak a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként is az élete a haláleset következtében tartósan, súlyosan megnehezült. Közeli hozzátartozó elvesztése rendszerint komoly megrázkódtatással, lelki fáj21