Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

16. számú IRÁNYELV a nem vagyoni kárért való felelősségről A vagyoni és nem vagyoni értékek megóvása a szocialista társadalom tagjainak közös érdeke. Ezek hatékony védelme tehát fontos társadalmi érdek. A károkozó magatartása (cselekménye vagy mulasztása) a károsult érdekeit nemcsak azzal sértheti, hogy a károsultnak vagyoni hátrányt okoz, hanem azzal is, hogy a vagyoni káron kívül súlyos nem vagyoni hátrányt is keletkeztet. Az ilyen hátrány vagyoni mértékkel nem mérhető ugyan, de a pénzbeli kárpótlás, vagyoni juttatás mégis alkalmas lehet a nem vagyoni sérelem enyhítésére, mintegy ily módon is elégtétel adására. A súlyos, nem vagyoni hátrányt szenvedő' károsultat méltánytalan volna elzárni a kárpótlástól, a kárért felelős személyt pedig ugyanakkor ez alól mentesíteni pusztán azért, mert a nem vagyoni kár vagyoni mértékkel nem mérhető. A károkozó magatartás hatásaként nem vagyoni kárt nemcsak magánszemély, hanem jogi személy is szenvedhet. A nem vagyoni kártérítés a teljesebb jóvátétel biztosításának jogi eszköze annak folytán, hogy súlyos nem vagyoni sérelmek esetén védelemben részesíti a sérelmet szenvedett nem vagyoni értékeket is. A Polgári Törvénykönyv 1977. évi módosítása tartalmazza a nem vagyoni kár megtérítésének szabályait. A jogalkalmazás során — a jogintézmény bevezetése óta — több kérdés merült fel, ezért a bírósági ítélkezési gyakorlat egységének és helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmány 47. §-ában meghatározott jogkörében a nem vagyoni kár megtérítésére irányelvként az alábbiakat állapította meg. 1. Nem vagyoni kár megtérítésére a kárért felelős személy csak a törvény által meghatározott feltételek együttes megléte esetén kötelezhető. Nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek bármilyen alapon fennálló kártérítésifelelősség esetében helye lehet. A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. számú törvény módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1977. évi IV. számú törvény (Ptk.) 354. §-a megszabja a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezés lehetőségeinek kereteit, az ilyen jellegű kár megtérítésére való kötelezés feltételeit. Eszerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. E törvényi rendelkezésből következik, hogy magánszemély károsodása esetében nem vagyoni kár címén akkor van helye kártérítésre kötelezésnek, ha a) van olyan károkozó magatartás (cselekmény vagy mulasztás), amelyért a károkozó felelőssége megállapítható, b) a károkozás megnehezíti a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként is az életét, és c) ez a megnehezülés tartós vagy súlyos. 18