Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Jogi személy károsodása esetében pedig akkor van helye nem vagyoni kár címén kártérítésre kötelezésnek, ha a) van olyan károkozó magatartás (cselekmény vagy mulasztás), amelyért a károkozó felelőssége megállapítható, b) a károkozás befolyásolja a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét, és c) ez a befolyásolás a jogi személyre nézve hátrányos. Nem vagyoni kártérítésre kötelezésnek csak akkor van helye, ha a törvényben meghatározott valamennyi — fent említett — feltétel megvalósult. Ebből az is következik, hogy a nem vagyoni kártérítés nem azonosítható az ún. „fájdalomdíj"-jal: a nem vagyoni kár megtérítésére kötelezés csak a Ptk. 354. §-a által meghatározott keretben történhet. A Ptk. 354. §-a szerint a károsult nem vagyoni kárát a károkozó köteles megtéríteni. Azzal kapcsolatban, hogy milyen károkozó magatartás ad alapot a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésre, a törvény megszorítást nem tartalmaz. Nem korlátozza a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezést a kártérítési felelősség egyes eseteire, a felelősség meghatározott körére. Ebből következik, hogy a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek a kártérítési felelősség bármilyen alapon történő fennállása esetében helye lehet. Tehát nemcsak akkor, ha a felelősség a kártérítési felelősség általános érvényű szabályán (a Ptk. 339. §-án) alapul, hanem akkor is, amikor a kártérítési felelősség a Ptk. XXX. fejezetében foglalt felelősségi szabályok alapján áll fenn. Helye lehet továbbá a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek a szerződésszegésen vagy — a testi épség és az egészség megsértésén kívül — a személyhez fűződő jogok egyéb megsértésén alapuló kártérítési felelősség esetében is. 2. A nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvételt, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységet gátló vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentős egyéb körülményeket is összességükben kell mérlegelni. a) A Ptk. 354. §-a csak abban az esetben teszi lehetővé a károkozónak nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését, ha a károkozás a magánszemély károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Ilyen kár megtérítésére tehát csak súlyosabb esetekben kerülhet sor, amikor a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, illetőleg életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. A tartósság és a súlyosság csakis egymással szoros összefüggésben értelmezhető. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet megnehezülése — a fogalmánál, tartalmánál fogva — tartós állapot, ezért a súlyos megnehezülés megállapításának valójában a tartósság is feltétele. A tartós megnehezülés pedig éppen a 19