Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Az ajándékozó örököse a saját nevében kivételesen akkor követelheti vissza az ajándékot, illetőleg akkor követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha az ajándékozás okát adó feltevés az ő javára, illetőleg az ő javára is szól, s e jog gyakorlása a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt. V. Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó, illetőleg annak a felróható magatartása okozta, akire tekintettel az ajándékozás történt. I. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. E rendelkezésből következően az ajándék visszakövetelésének, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelésének két feltétele van: az egyik az, hogy az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsuljon, a másik pedig az, hogy a feltevés nélkül nem került volna sor az ajándékozásra. Csak e két feltétel együttes megléte alapozza meg az ajándékozó jogát arra, hogy az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Az ilyen követelés jogszerűsége kérdésében való döntésnél tehát a bíróságnak nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy az ajándékozásnál valamilyen feltevés szerepet játszott-e, s hogy ez a feltevés véglegesen meghiúsult-e, hanem körültekintő vizsgálódást igényel az is, hogy a feltevés olyan súlyú-e, amely nélkül az ajándékozó nem kötötte volna meg az ajándékozási szerződést. E vizsgálódásnál az ajándékozással kapcsolatos számos körülmény gondos számbavételére van szükség. így pl. nagy jelentősége van annak, hogy milyen volt az a viszony, kapcsolat, amely az ajándékozást megelőzően és az ajándékozásra is az ajándékozó és a megajándékozott között fennállott. Vizsgálni kell továbbá az ajándék tárgyának értékét, s ezzel kapcsolatban azt is, hogy az ajándékozás olyan jelentős-e, amelyre tekintettel is arra lehet alaposan következtetni, hogy az ajándékozót valóban az általa állított feltevés indította az ajándékozásra. E tekintetben jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A szokásos mértékű ajándék vissekövetélésének egyáltalán nincs helye [Ptk. 582. § (5) bek.]. A szóban levő követelések elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a megajándékozott az ajándékozási szerződés alapján az ajándék tárgyán tulajdonjogot szerez, s ennek számbavételével alakítja az életkörülményeit. Az ajándék visszaadására, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték megfizetésére való kötelezés súlyos zavart idézhet elő a megajándékozott anyagi helyzetében s általában az életvitelében. Méltánylást és védelmet igényelnek tehát a megajándékozott érdekei is. A társadalmi felfogás szerint is lényegtelen körülmény tekintetében fennálló feltevés meghiúsulása nem vezethet a megajándékozott marasztalására. Mindezekre figyelemmel tehát a bíróság csak akkor kötelezheti a megajándékozot195