Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

tat az ajándék visszaadására, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték megfizetésére, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülmény tekintetében fennálló feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli. Mindez összhangban van azzal, hogy a szerződési nyilatkozat tévedés címén történő megtámadásának is csak lényeges tévedés esetében van helye [Ptk. 210. § (1) bek.]. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása valójában azt jelenti, hogy az ajándékozásra vezető feltevés tévesnek bizonyult. II. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a követelések általában öt év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik [Ptk. 326. § (1) bek.]. Nincs olyan jogszabály, amely az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulására alapozott visszakövetelési jog elévülésére ettől eltérő rendelkezést tartalmazna. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapított visszakövetelési jog tehát öt év alatt évül el. Az elévülés pedig akkor kezdődik, amikor az ajándékozás alapját adó feltevés véglegesen meghiúsul. Fontos érdek fűződik azonban ahhoz, hogy az ajándékozó ne késlekedjék sokáig az igénye érvényesítésével, s ne tartsa hosszú ideig bizonytalanságban a megajándékozottat a tekintetben, hogy kívánja-e a visszakövetelési jogát gyakorolni vagy sem. Ezért — az ajándékozási szerződés sajátosságaira is figyelemmel — a szóban levő igény érvényesítésének indokolatlan késedelméből arra kell következtetni, hogy az ajándékozó a visszakövetelési jogát kellő megfontolás után sem kívánja gyakorolni. A Ptk. 582. §-ának(4) bekezdése szerint nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza. Az ajándék visszakövetelésével való indokolatlan késlekedés tehát még súlyos jogsértés esetén is megfosztja az ajándékozót attól a jogától, hogy az ajándékot visszakövetelje. Nem indokolt ennél bővebb lehetőséget biztosítani az ajándék visszakövetelésére akkor sem, ha a visszakövetelés jogcíme — a feltevés — meghiúsult. Mindebből következően az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulására alapított visszakövetelési jog az általános elévülési időn belül is elenyészik abban az esetben, ha az ajándékozó azt — megfelelő ok nélkül — hosszabb ideig nem gyakorolja. 777. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés — az abban meghatározott feltételek megléte esetén — általában lehetővé teszi az ajándék visszakövetelését, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelését anélkül, hogy e jog gyakorlását csak a megajándékozottal szemben történő jogérvényesítésre korlátozná. Kétségtelen azonban, hogy a törvényhozó a szabályozásnál a visszakövetelési jognak a megajándékozottal szemben történő érvényesítését tartotta döntően szem előtt. Lehetségesek olyan esetek, amikor az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire, valamint az ajándékozó életviszonyainak alakulására is figyelemmel, a társadalmi felfogás szerint is indokoltnak mutatkozik az 196