Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve, ha ez a biztosította közös háztartásban élő hozzátartozó. E rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos az a vitás kérdés, hogy olyankor, amikor alkalmazott vagy szövetkezeti tag a munkaviszonyával, illetőleg tagsági viszonyával összefüggésben eljárva harmadik személynek kárt okoz, s ezt a kárt a biztosító a Ptk. 559. §-a alapján (nem pedig a gépjárművek kötelező szavatossági biztosítására vonatkozó speciális rendelkezések alapján) a károsultnak megtéríti, támaszthat-e a biztosító megtérítési igényt az alkalmazottal, illetőleg szövetkezeti taggal szemben a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése, tehát törvényi engedmény alapján. Az említett vitás kérdés megoldásánál a biztosítás és ezen belül a felelősségbiztosítás célját és jogi természetét kell szem előtt tartani. A felelősségbiztosítás is vagyonbiztosítás, ennek azonban egyik különös alakzata. A felelősségbiztosítási szerződéssel a biztosító annak az anyagi hátránynak az elhárítását vállalja magára, amely a biztosítottat annak következtében éri, hogy valamely esemény folytán köteles harmadik személy kárát megtéríteni. A kár közvetlenül a harmadik személyt éri ugyan, e kár tekintetében azonban a biztosítottnak megtérítési kötelezettsége áll fenn, s éppen e kötelezettség alól mentesíti őt a biztosító a felelősségbiztosítási szerződés alapján. A Ptk. a felelősségbiztosítást a vagyonbiztosítás keretében sajátosan szabályozza. A Ptk. 559. §-ának (3) bekezdése szerint a biztosító a károsulttal szemben akkor is helytállni köteles, ha a károkozás szándékosan vagy a szerződésben meghatározott súlyos gondatlansággal történt. Ezekben az esetekben azonban a biztosító a kifizetett biztosítási összeg megtérítését követelheti a biztosítottól, kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes. A törvény tehát meghatározza, hogy felelősségbiztosítás esetén a biztosító milyen esetekben és kivel szemben érvényesíthet megtérítés iránti igényt. A szóban levő jogviszony sajátosságából eredően egyrészt a szándékos és a szerződésben meghatározott súlyos gondatlansággal történt károkozásokra korlátozza a biztosító megtérítési igényét, másrészt pedig úgy rendelkezik, hogy a biztosító ebben a szűk körben is csak a biztosítottal szemben léphet fel megtérítés iránti követeléssel. Ebből pedig következik, hogy ha a biztosító az alkalmazott vagy a szövetkezeti tag által a munkaviszonyával, illetőleg tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárt [Ptk. 348. § (1) bek.] a Ptk. 559. §-a alapján megtéríti, a kifizetett biztosítási összeget csak a szándékos vagy a szerződésben meghatározott súlyos gondatlansággal történt károkozás esetén követelheti a biztosított munkáltatótól, illetőleg szövetkezettől. Az egyéb módon történt károkozás esetén a munkáltatóval, illetőleg a szövetkezettel szemben megtérítési igényt nem érvényesíthet, mert ezt a jogszabály kizárja. De következik a fentiekből az is, hogy a biztosító az alkalmazottal, illetőleg a szövetkezeti taggal szemben megtérítés iránti igénnyel egyáltalán nem léphet fel. A szándékosan vagy a szerződésben meghatározott súlyos gondatlansággal történt károkozás esetében azért sem, mert a Ptk. 559. §-ának (3) bekezdése értelmében a biztosító 192