Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)
létére vonatkozó kérdéseket szabályozza. Ez utóbbi lakások körébe pedig egyrészt az állampolgárok, másrészt pedig a nem állami szervek tulajdonában álló lakások [44. § (1) bek.] tartoznak. A R. 76. §-ának — előbb említett — (1) bekezdése kifejezetten csak az állampolgárok tulajdonában álló lakás esetében teszi lehetővé a lakásbérleti szerződés felmondását cserelakás felajánlása ellenében, mint ahogyan a 76—79. §-okban foglalt rendelkezések — a címük szerint is — csak az állampolgár tulajdonában álló lakásra vonatkoznak. E szabályok célja ugyanis annak elősegítése, hogy az állampolgár a tulajdonában álló lakásába maga költözhessék be, illetőleg a beköltözést a közeli hozzátartozója számára tehesse lehetővé. Mindebből következően a R. 76. §-ának (1) bekezdésében az állampolgár tulajdonában álló lakásra vonatkozóan biztosított felmondási jogot nem lehet az állami lakásra vagy a nem állami szerv (pl. szövetkezet) tulajdonában álló lakásra kiterjeszteni. Cserelakás felajánlásával tehát csak állampolgár tulajdonában álló lakás bérlete mondható fel. De következik a kifejtettekből az is, hogy az állampolgár sem gyakorolhatja a R. 76. §-án alapuló felmondási jogot, ha a lakásra nem a maga vagy közeli hozzátartozója lakásszükségletének kielégítése érdekében tart igényt, hanem azért, hogy azt más célra használhassa fel (pl. beköltözhetően kívánja értékesíteni). b) AR. 76. §-ának (3) bekezdése szerint a felmondáshoz csatolni kell tanácsi bérlakás felajánlása esetén a lakásügyi hatóság határozatát arról, hogy a felajánlott lakás kiutalását a kiköltöző személy részére biztosítja; nem állami lakás felajánlása esetén a bérbeadó nyilatkozatát arról, hogy a felajánlott lakást milyen feltételek mellett hajlandó a kiköltöző személy részére bérbeadni. E rendelkezés célja egyrészt annak lehetővé tétele, hogy a bérlőnek már a felmondáskor módjában álljon tájékozódnia a felajánlott lakással kapcsolatos körülményekről és így ezek ismeretében nyilatkozhassék a cserelakás elfogadása tekintetében, másrészt pedig annak biztosítása, hogy a felmondás érvényességét megállapító ítélet végrehajtható legyen. E célok érvényesülését azonban nem zárja ki egymagában az, hogy a bérbeadó elmulasztja a felmondáshoz csatolni bérlakás felajánlása esetében a lakásügyi hatóságnak, illetőleg nem állami lakás felajánlása esetében a felajánlott lakás bérbeadójának a R. 76. §-ának (3) bekezdésében említett nyilatkozatát. Ha ugyanis a felmondás megjelöli a felajánlott cserelakást és utal a szóban levő nyilatkozat meglétére is, a bérlőnek módjában áll a felajánlott cserelakás ismeretében nyilatkoznia az elfogadás tekintetében. Ha pedig a bíróság — az említett nyilatkozatnak pótlólag történt becsatolását követően — a felmondást érvényesnek mondja ki, az ítélet végrehajtásának sincs akadálya. Mindebből következően tehát a felmondás — az egyéb feltételek megléte esetében — érvényesnek mondható ki akkor is, ha a bérbeadó nem csatolta ugyan a felmondáshoz a felajánlott lakás kiutalását biztosító határozatot, illetőleg a bérbeadónak a 172