Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

egyéb tényezők számbavétele és mérlegelése után jut abba a helyzetbe, hogy megalapozottan dönthessen a haszonélvezeti jog megszűnése címén a haszonélvezőt megillető kártalanítás tekintetében. b) A haszonélvezeti jog értékének megállapítása szükségessé válhat a tulajdonközösség megszüntetésével kapcsolatban is. Ez a helyzet akkor, ha valamelyik tulajdoni hányad tulajdonosa és haszonélvezője közös megegyezéssel hozzájárul a közös tulajdon megszüntetéséhez vagy pedig a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant szabadkézből értékesíti. Ha ilyenkor a tulajdonostárs és a haszonélvező nem jutnak megegyezésre a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében, és vitájukat a bíróságnak kell eldöntenie, a megszűnt haszonélvezeti jog értékét ilyenkor is az a) pontban foglaltaknak megfelelően kell meghatározni. PK 25. szám Értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetén — az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 16. §-a alapján — akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított rész után járó kártalanítási összeget. A Tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget meg kell téríteni. Értékveszteségként a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenését kell megtéríteni. Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítani, hogy a visszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan értékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége korlátozódott, hasznosíthatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. Az említett tényezők gondos mérlegelése alapján értékveszteség megállapítására részkisajátítás esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben az értékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes 118