Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

esetében kerülhet sor, és csak akkor, ha a jogsértést a jogszabályban meghatározott sajtóközlemény valósítja meg, és a közlés valakinek a személyére vonatkozik. A valóságos jogsérelem esetén a bíróságnak védelmet kell nyújtania a sérelmet szenvedett számára, és ezzel elő kell segítenie, hogy a sajtó a társadalmi élet eseményeiről a valósághoz híven, tárgyilagosan tájékoztasson, és ne éljen vissza helyzetével. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a helyreigazítást kérő — társadalmi rendeltetésével ellentétes joggyakorlás útján — ne éljen vissza a sajtóhelyreigazítás jogintézményével. Az említett szempontoknak megfelelően a sajtóhelyreigazítás elrendelése iránti igény elbírálásánál is alkalmazni kell a Polgári Törvénykönyvnek azokat az általános szabályait, amelyek szerint a jogok gyakorlását a törvény a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően biztosítja, illetve a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekeivel összhangban álljon [Ptk. 2. § (2) bek., 4. § (1) bek.]. Mindezekből következik, hogy a sajtóhelyreigazítási igények elbírálásánál, annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a jogosult a jogait rendeltetésszerűen gyakorolja-e, érvényre kell juttatni a törvény célját: a jogok és a kötelezettségek egységét, a különféle érdekek lehető legjobb összhangjának a követelményét a magasabb érdek elsődlegessége alapján. (A Ptk. módosításáról szóló 1977. évi IV. számú törvény indokolása.) //. Annak a megállapításánál, hogy megvalósult-e a Ptk. 79. §-ában meghatározott jogsértés, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket, tényállásokat a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott jelentésük szerint kell figyelembe venni, és valóságos tartalmuknak megfelelően kell értékelni. A kizárólag betű szerinti, formális értelmezés sok esetben ellentétes lenne a sajtóhelyreigazítás céljával és rendeltetésével. A jogsértés elbírálásánál ezért nem lehet a használt kifejezéseket elszigetelten vizsgálni, tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre is, és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell vizsgálni. így kell megállapítani, hogy a sajtóközlemény kifogásolt részében, illetőleg a közlemény egészében — esetleg a címében — kifejezett tényállításaival meghamisítja-e, hamis színben tünteti-e fel a valóságot, ezért alkalmas-e a személyhez fűződő jogok vagy érdekek megsértésére, tehát megalapozza-e a helyreigazítás elrendelését. Ha a közlemény a maga egészében és összefüggéseiben megfelel a valóságnak, ez esetben egyes — az egészhez képest lényegtelen — részlet nem szolgálhat alapul helyreigazításra. A közvélemény tájékoztatása szempontjából nem jelentős, a helyreigazítást kérő személyiségének megítélése szempontjából pedig közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések ugyanis nem értékelhetők a közlemény egyéb részeitől függetlenül. Ez következik a sajtóhelyreigazítás társadalmi rendeltetésének helyes értelmezéséből. Nem vezetne ugyanis helyes eredményre a tényállítások összefüggő láncolatának a feldarabolása és minden egyes láncszemnek az összefüggésekre tekintet nélküli mechanikus vizsgálata. A használt kifejezések és összefüggésük vizsgálatánál, valóságos tartalmuk szerinti értékelésénél jelentősége lehet a vizsgált kérdéssel kapcsolatban társadalmilag kialakult közfelfogásnak, általános vélekedésnek is. A jogsértő közlés történhet közvetetten: célzásokkal, utalásokkal, egyes tényállás103