Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

elkövetőnél nyilvánvalóan irreális annak feltételezése, hogy csupán bizonyos jármű­vek vezetése esetén jelent potenciális veszélyt a közlekedésre. Viszont indokolt lehet a járművezetéstől eltiltás hatókörének korlátozása azoknál a hivatásos gépkocsivezetőknél, akik szolgálatukat kifogástalanul látják el, és pihenő idejükben saját — más kategóriába tartozó — járművükkel követnek el közlekedési bűncselekményt. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az esetek igen nagy szá­mában a hivatásos járművezetőket munkájuk közben nemcsak a KRESZ előírásai, de a rájuk bízott feladat hibátlan ellátásának igénye, a munkahelyi kötöttségek betar­tása, a hivatásukból folyó felelősség is a közlekedési szabályok maradéktalan betar­tására készíti. Saját járműveik vezetése közben azonban e késztetések hiányoznak, és könnyebben válnak szabályszegővé. Helyes tehát a bírósági gyakorlatban egyre inkább érvényesülő az a szemlélet, amely a hivatásos gépkocsivezetők esetében különb­séget tesz az eltiltás hatóköre tekintetében attól függően is, hogy a bűncselekmény milyen jármű vezetése közben valósult meg. Szükséges lehet a kategorizálás akkor is, ha a gépjárművel közlekedési bűncselek­ményt elkövető pl. mezőgazdasági foglalkozását lassú jármű vagy állati erővel vont jármű használatával képes ellátni. Ugyanígy indokoltnak kell tekinteni az eltiltás korlátozását olyan járművek veze­tőivel kapcsolatban is, akik az egyes közlekedési ágazatokhoz, illetve járműfajtákhoz tartozó jármű vezetésére vonatkozó speciális szabályokat megszegve követnek el bűn­cselekményt. Mindenkor indokolt az eltiltás körének vizsgálata a segédmotoros kerékpárral elkö­vetett bűncselekmény esetén. Ilyenkor azt kell meggondolni, hogy a tömegénél, sebes­ségénél fogva viszonylag kisebb veszélyű gépi meghajtású járművel okozott bűncse­lekmény miatt — a vezetői jogosítvány terjedelmétől függetlenül — elégséges-e csu­pán a segédmotoros kerékpár vezetésétől való eltiltás. Amennyiben a bíróság e kérdést igenlően dönti el, úgy az eltiltást kizárólag erre a fajtájú járműre is korlátozhatja. 2. Továbbá általánosítható alapelv, hogy az eltiltott személy olyan járművet ne vezessen, amelyikkel a tilalmazott magatartást tanúsította és a bűncselekményt elkö­vette. Ellenkező esetben ugyanis a mellékbüntetés formális, az elítéltre tényleges hátrányt nem jelent, és ekként a büntetés céljának elérésére sem alkalmas. Aki teher­gépkocsival vagy autóbusszal követ el olyan bűncselekményt, amely a mellékbüntetés kiszabását indokolja, azt úgy kell eltiltani, hogy e járműveket ne vezethesse és mél­tányossági szempontból sem korlátozható az eltiltás személygépkocsi vezetésére. Aki segédmotoros kerékpárral súlyosabb megítélésű bűncselekményt követ el, azt — függetlenül attól, hogy a jogosítványa milyen járműkategóriára szól — „a jármű­vezetéstől" vagy „a közúti járművezetéstől" kell eltiltani. Segédmotoros kerékpárt ugyanis bármely járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel, vagy segédmotoros kerékpárra szóló vezetői igazolvánnyal szabad vezetni. Ugyanez a helyzet a lassú járművek vagy állati erővel vont járművek vezetésétől való eltiltás esetén is. IV. A Btk 88. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás alkalmazható főbüntetés helyett önálló büntetésként, ha a bűncselekmény büntetési tétele 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Elvileg tehát a Btk. 187. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, a 188. §-ának (1) bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége, a 189. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés tiltott átengedé­sének és a 190. §-a szerinti cserbenhagyás vétségének tekintetében felmerülhet az ön­álló mellékbüntetés alkalmazása. A törvény azonban erre csak kivételes esetben ad lehetőséget, ha a bűncselekménynek mind tárgyi, mind alanyi oldala csekélyebb társa­dalomra veszélyességre utal, és a büntetés célja úgy is elérhető. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom