Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A megyei bíróság a vádlott előéletére, személyi körülményeire tekintettel, különösen arra a tényre figyelemmel, hogy züllött társaság tagja, tartósan munkakerülő életmódot folytat, „szipózik", társaival együtt italozó, közösségellenes, megbotránkoztató magatartást tanúsít, szükségesnek találta a szigorított javító-nevelő munka alkalmazását. A vádlottnak nincsenek olyan családi, baráti kapcsolatai, amelyekre támaszkodva, jelenlegi társaságából kiszakadhatna, a munkakerülő életmódján változtathatna, és magatartásából sem lehet arra következtetni, hogy eddigi életvitelén a saját elhatározásából változtatni kívánna. Az előbbiekhez képest a másodfokú bíróság a városi bíróság végzését megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki a terhére rótt cselekményben és ezért a Btk 48/A. §-ának (3) bekezdésében írtaknak megfelelően 1 évi szigorított javító-nevelő munkára ítélte. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 323/1985. sz.) (216/1986.) 9856. A szigorított javító-nevelő munka alkalmazása nem kizárt a különös és a többszörös visszaesővel szemben sem. A városi bíróság a terheltet közveszélyes munkakerülés vétsége miatt — mint többszörös visszaesőt — 11 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt az általános iskola 7 osztályát végezte el, szakképzettsége, munkahelye nincs. Egészséges, munkaképes fiatal ember, aki ennek ellenére nem hajlandó munkát végezni. 1978 és 1984 között négy alkalommal ítélték — főleg lopások miatt — szabadságvesztésre. 1985 januárjában a közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt 60 napi elzárással sújtották. Miután az elzárásból szabadult, továbbra sem létesített állandó munkaviszonyt, de nem végzett alkalmi munkát sem. Eltartásáról szociális segélyezett szülei gondoskodtak. A határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szigorított javító-nevelő munka differenciáltabb büntetéskiszabást tesz lehetővé a közveszélyes munkakerülőkkel szemben. Általában azokkal szemben kell ezt alkalmazni, akiknek a rendszeres munkára neveléséhez hosszabb idő szükséges, és nem indokolt személyes szabadságuk teljes elvonása. Erre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 113. számú közös állásfoglalásának a IV. pontja is. Nem kizárt a szigorított javító-nevelő munka kiszabása a különös és többszörös visszaesőkkel szemben sem, ha az elkövetés körülményeiből és az elkövető személyiségének vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy a személyi szabadság elvonása helyett annak korlátozásával a huzamosabb jellegű munkavégzési kötelezettség előírása szolgálja a büntetési cél jobb elérését. A Btk 266. §-ának (1) bekezdése szerinti közveszélyes munkakerülés vétségének a büntetési tétele — többszörös visszaeső esetében — szabadságvesztés vagy szigorított javító-nevelő munka, a Btk 97. §-a (2) bekezdésének a) pontja, illetve a 98. §-a szerint. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a városi bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terheltet 1 évi szigorított javító-nevelő munkára ítélte. (B. törv. JIL 1588/1985. sz.) (348/1986.) 58