Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

vette az anyja kezéből a baltát és annak él részével két esetben fejbe sújtotta a sértettet. Ezek az ütések is felülről lefelé irányzottak és közepes erejűek voltak. A sértett fején hét vágott sérülés, többszörös benyomatos koponyacsonttörés, keményburok és agyállomány sérülés keletkezett. A sérülések mindegyike életveszélyes, gyógytartamuk két és fél, három hónap volt. A sértett életét csak az idejében végzett műtét mentette meg. A bejelentett fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak jogos védelmi helyzetben voltak. Helytálló okfejtéssel mutatott rá, hogy az I. r. vádlott az elhárítás szükséges mértékét ijedtsége és menthető felindultsága folytán túllépte, de ez az állapota nem tette teljesen képtelenné az elhárítás szükséges mértékének a felismerésére, abban csupán korlátozta [Btk 29. § (3) bek.]. Ez utóbbi megállapítását arra alapította, hogy az I. r. vádlottat kiutasított élettársának, a sértettnek az ismételt megjelenése nem érte váratlanul, számított rá, hogy még aznap este visszatér. Ezért a szükséges óvintézkedéseket is megtette, a kaput, a lakás bejárati ajtaját kulccsal bezárta. Az ablakon behatolni akaró sértettnek a balta élével célzottan, egymás után többször is a fejére csapott, holott a balta kevésbé veszélyes részével a sértettnek nem életfontos testrészére mért ütéssel is elháríthatta volna annak jogtalan támadását, és megakadályozhatta volna a lakásba való behatolását. így javára csak a Btk 29. §-ának (3) bekezdésében foglaltak voltak alkalmazhatók, de felmentésére nem volt törvényes alap. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a fiatalkorú II. r. vádlottnál is azt állapította meg, hogy ijedtsége, menthető felindultsága őt is csupán korlátozta az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. A jogos védelem túllépését illetően a két vádlott életkorának, élettapasztalatának vizsgálata folytán a fiatalkorú vádlott magatartása más megítélés alá esik. Ez a vádlott, aki az elkövetéskor még a 15. életévét sem töltötte be, alvásból ébredve látta, hogy az ittas sértett — aki őt már korábban is tettlegesen bántalmazta — az előzőleg általa betört, de deszkával beszegezett ablakon keresztül igyekszik hozzájuk behatolni, közben mindkettejüket megöléssel fenyegette. Ez a támadás a fiatalkorú vádlottban nagyfokú félelmet váltott ki. Ijedtségét fokozta amikor látta, hogy hiába nyomják anyjával a beszegezett farostlemezt, a sértett ezt beszakította és felsőtestével már behatolt az ablakon. Amikor az anyja után a balta élével ő is kétszer a sértett fejére sújtott, olyan fokú ijedtség állapotában volt, amely teljesen képtelenné tette őt a mindkettőjüket ért támadás elhárítása szükséges mértékének felismerésében. Az elkövetés körülményeinek alapos vizsgálata olyan következtetésre nyújt alapot, hogy a sértett támadása sokkal nagyobb fokú félelmet, ijedtséget váltott ki a még 15. életévét be sem töltött serdülőkorú vádlottból, mint a kellő élettapasztalattal rendelkező, 43 éves anyjából. Míg ez utóbbit csupán korlátozta, addig a fiatalkorú vádlottat nagyfokú ijedtsége, félelme teljesen képtelenné tette az elhárítás szükséges mértékének a felismerésére. Ennek megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az ilyen serdülőkorúnak az értelmi és erkölcsi fejlettsége nem éri el azt a fokot, amely teljesen képessé tenné magatartása megfelelő irányítására és cselekedetei értékelésére. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fiatalkorú II. r. vádlottat büntethetőséget kizáró ok miatt felmentette. (Legf. Bír. Bf. I. 1148/1982.) (5/1984.) 9836. Az elhárítás szükséges mértékének túllépése létszám- és erőfölényben levő személyek jogtalan támadása esetén. A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélte el. A vádbeli napon este a vádlott az eszpresszóban italozott, amíg az üzlet vezetője zárórát nem rendelt el. Ezután történt az, hogy a sértettnek erősen ittas öccse bekia42