Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

kezését. amellyel a terheltnek B. Gy-val közösen elkövetett cselekményét kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette. A megyei bíróság álláspontja szerint ez a cselekmény a terhelt részéről társtettesként elkövetett lopás vétségének minősül. Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos. A városi bíróság ítélete törvénysértő azért, mert a kiskorú veszélyeztetésének bűntette mellett halmazatban nem állapította meg a lopás vétségét; ugyanakkor a megyei bíróság ítélete törvénysértő azért, mert a lopás vétsége mellett bűnhalmazatban nem állapította meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. A megyei bíróság indokolása szerint a Btk 195. §-ának (2) bekezdése csak abban az esetben állapítható meg az elkövető terhére, amennyiben a felnőtt személy a kiskorút (gyermekkorút) bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására bírja rá, illetőleg arra rábírni törekszik. Ez a rendelkezés arra az esetre, amikor a tettes kiskorúval társtettesként valósít meg bűncselekményt, nem vonatkozik. A társtettesi, illetve a tettesi tevékenység több, mint a részesi tevékenység, ennélfogva a részesi (az adott esetben felbujtói) tevékenység beleolvad a súlyosabb tettesi tevékenységbe, és kizárólag mint súlyosító körülmény vehető figyelembe. Ez az álláspont azonban téves. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a nagykorú terhelt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét azáltal követi el, hogy a kiskorút lopás elkövetésére rábírja: a kiskorú által, illetőleg a kiskorúval együtt elkövetett lopást a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével bűnhalmazatban kell megállapítani, feltéve, hogy a lopás büntetési tétele 3 évi vagy ezt el nem érő szabadságvesztés (BH 1982. évi 7. szám. 269. sorszámú jogeset). A Btk 195. §-ának (2) bekezdése törvényi tényállásában szereplő az a feltétel, hogy „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg", nem terjeszthető ki az adott ügyre, ez ugyanis csak akkor zárja ki a bűnhalmazat megállapítását, ha a másik bűncselekmény súlyosabb megítélésű. Minthogy a kisebb értékre elkövetett lopás vétségének büntetési tétele enyhébb, mint a kiskorú veszélyeztetés bűntettének a büntetési tétele, bűnhalmazat megállapításának van helye. (B. törv. II. 1191/'1982. sz.) (1/1984.) 9769. A rablás bűntettének és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének halmazatát kell megállapítani, ha a lopott dolog megtartása érdekében kifejtett erőszak a közfeladatot ellátó személlyel szemben történt. A járásbíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondotta ki közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében, könnyű testi sértés vétségében, valamint társtettesként, kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, és ezért halmazati büntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított cselekményt egységesen rablás bűntettének minősítette. Az ítéleti tényállás szerint I. r. és II. r. terheltek a délutáni órákban — engedéllyel — a II. r. terhelt földjét tárcsázták. A munka végeztével az állami gazdaság géptelepére mentek traktorral, és ott jogtalanul 3 q műtrágyát felraktak a pótkocsira, majd elindultak a II. r. terhelt földjére. A telepen összetalálkoztak az éjjeliőrrel, aki leállította őket, s amikor észlelte a lopott műtrágyát, nem engedte a traktort továbbhaladni. Fellépett rá, hogy a motort leállítsa, ekkor azonban az I. r. terhelt megütötte őt, majd mindketten a földre kerültek, ahol tovább dulakodtak mindaddig, amíg az éjjeliőr farkaskutyája a terhelteket meghátrálásra nem kényszerítette. Az éjjeliőr az I. r. terhelt ütlegelésétől 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. 13