Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

a négyszögölenkénti 400 forintos vételár helyett négyszögölenként 130 forint, összesen 44 200 forint vételárat tüntettek fel. Az I. r. és a II. r. terheltnek a valóságos vételár után 23 120 forint illetéket kellett volna fizetni, ezzel szemben az általuk megjelölt vételár után csak 7214 forintot fizettek, így az illetékből származó állami bevételt összesen 15 906 forinttal csökkentették. A járásbíróság és a megyei bíróság ítéletének a pénzbüntetés egy napi tételének összegét meghatározó rendelkezése ellen mindhárom terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos. A Btk 83. §-ában foglaltak értelmében a büntetést — céljának (37. §) szem előtt tartásával — a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Azokban az esetekben, amikor a törvény Különös Része a bűncselekményre kiszabható büntetést vagylagosan szabadságvesztésben, javító-nevelő munkában vagy pénzbüntetésben határozza meg, a büntetéskiszabás elveinek figyelembevételével elsősorban az alkalmazandó büntetési nem kérdésében kell állást foglalni. Azok az enyhítő körülmények tehát, amelyek a bíróságot döntően a pénzbüntetés alkalmazására késztették, a pénzbüntetés kiszabása során általában már csak korlátozott súllyal érvényesülhetnek. A Btk 51. §-ának (1) bekezdése szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek a számát és az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz mérten az egy napi tételnek megfelelő összeget. A napi tételek száma elsősorban a bűncselekmény súlyát juttatja kifejezésre, míg az egy napi tételnek megfelelő forintösszeg az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz igazodik. Ennek meghatározásánál figyelembe kell venni egyrészt a bevételeket (munkabér, vagyonból származó haszon és egyéb jövedelem), másrészt a létfenntartási költségeket, valamint a jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló tartási stb. költségeket. A törvény a napi tétel alsó határát olyan összegben (50 forintban) rögzíti, hogy a pénzbüntetés a legkisebb keresetű elkövető esetében is alkalmazható legyen, anélkül, hogy túlságosan alacsony volta ellentétben állna a büntetés joghátrány jellegével. A fentiekben kifejtetteken kívül az olyan bűncselekmények esetében, amelyeknek szabálysértési alakzata is van, ezt a körülményt ugyancsak figyelembe kell venni a büntetőjog és szabálysértési joghátrány közötti különbségtétel érvényre juttatása érdekében. Az adott esetben azonban a bíróság a büntetés kiszabása során ezeknek az elveknek nem mindenben tett eleget. A napi tételek számának meghatározásánál helyesen juttatta kifejezésre a cselekmények tárgyi súlyát és az elkövetői magatartások közötti különbözőséget, de a napi tételek összegének mindhárom terhelt esetében egyöntetűen a minimális összegben megállapítása törvényt sértett. A terheltek egyike sem tekinthető „legkisebb keresetű elkövetőnek", egyiküket sem terheli a szokásostól eltérő mérvű kötelezettség, így a napi tételeknek a legalacsonyabb összegben történő meghatározása mindhárom terhelt tekintetében törvénysértő. Törvénysértő ezenkívül a III. r. terhelt tekintetében a napi tétel összegének a terhelttársaival azonos mértékben 94