Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

történő meghatározása azért is, mert nem tükrözi azt a jelentős jövedelmi különbséget, amely javára megállapítható volt, így az egyéniesítés hiánya a büntetés hatékonyságát teszi kétségessé. Ezeken kívül a terheltek esetében a napi tétel összegének ilyen alacsonyan történt meghatározása nem juttatja kellően kifejezésre a szabálysértési és a büntető joghátrány közötti különbözőséget sem. Mindezekre tekintettel a terheltek bűnösségi fokának különbözőségét is figyelembe véve s ahhoz viszonyítottan is arányosítva, a Legfelsőbb Bíróság a törvényben előírt büntetési céloknak és büntetéskiszabási elveknek megfelelően a napi tétel összegét az I. r. terhelt esetében 70 forintban, a II. r. terhelt esetében 80 forintban, míg a III. r. terhelt esetében 100 forintban állapította meg. (B. törv. I. 278/1980. sz.) (315/1980.) 8563. A pénzbüntetés napi tételei számának megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagylagosan alkalmazható büntetési nemek közül a bíróság a legenyhébbet választotta. A katonai bíróság a tartalékos határőr vádlottat közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 30 napi tétel pénzbüntetésre, továbbá 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A napi tétel összegét 80 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő. A határőr vádlott néhány nappal a sorkatonai szolgálatból való leszerelése előtt, egy alkalommal a déli órákban személygépkocsijával mintegy 40 km/óra sebességgel haladt a város főútvonalán. így közelítette meg a kijelölt gyalogosátkelőhelyet, ahol a jobb oldali járdáról a bal oldal irányába indult a sértett. A vádlott figyelmetlensége folytán késve észlelte a gyalogost és a gépkocsi jobb oldali részével elsodorta, amitől a sértett a földre esett és a bal kéz középcsontja eltörött. A sérülés 8 napon túl gyógyult. A cselekmény elbírálása idején a vádlott mint felszolgáló 3200 forint havi keresettel rendelkezett. Az enyhítésre, illetőleg a súlyosításra irányuló fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra: a KRESZ 43. §-ának (1) és (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kijelölt gyalogosátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni, ezért azt csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének szükség esetén megállással is eleget tudjon tenni. A kijelölt gyalogosátkelőhelyen tehát a gyalogosnak feltétlen elsőbbsége van, mely azonban nem jelenti azt, hogy a gyalogos az adott forgalmi helyzet tekintetbe vétele nélkül, a szükséges figyelem elmulasztásával közlekedjék. Márpedig az, hogy az adott esetben a gyalogos a még mozgó gépkocsi oldalának ment, ilyen figyelmetlenségre mutat. Mindez nem zárja ki ugyan a gépjármű vezetőjének a felelősségét — neki kell ugyanis az elsőbbséget biztosítani —, de enyhíti a cselekmény tárgyi súlyát. Ezt helyesen vette figyelembe a katonai bíróság is, amikor a büntetlen előéletű, eddigiekben kifogástalan magatartású, munkavégzésű és közlekedési fegyelmű vádlottal szemben a vagylagos büntetési nemek közül a pénzbüntetést alkalmazta, mert úgy találta, hogy a vagylagosan alkalmazható büntetési nemek közül ez szolgálja leginkább a Btk 37. §-ában írt büntetési cél elérését. Tévedett azonban a katonai bíróság a napi tételek számának a meghatározásánál. Nem vette ugyanis kellően figyelembe a KRESZ-szabályszegés 95