Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

8557. BK 99. sz. (1980. október 17.): Ha a javító-nevelő munkára ítélt a határozat jogerőre emelkedésének időpontjában nem áll a határozatban kijelölt munkahelyen munkaviszonyban, vagy más természetű munkát végez, a büntetésvégrehajtási bíró a javító-nevelő munka végrehajtására más munkahelyet, illetőleg munkát jelöl ki. 1. A Btk 49. §-ának (1) bekezdése szerint a javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen meghatározott munkát végezni. Ez a büntetés alkalmazható egyrészt olyan elítéltekkel szemben, akik a határozat meghozatalának időpontjában munkaviszonyban állnak, de alkalmazható a büntetés a munkaviszonyban nem állókkal szemben is. A munkaviszonyban állók esetében a bíróság által kijelölt munkahely általában az elítéltnek a határozat meghozatalakor fennálló munkahelyével azonos. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Bv tvr.) 10. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetésvégrehajtási bíró a javító-nevelő munka végrehajtására más munkahelyet vagy munkát jelölhet ki, ha a javító-nevelő munka aj az ítéletben meghatározott munkahelyen nem hajtható végre, b) végrehajtása .. . más munkahelyen vagy más természetű munkával célszerű. A Bv tvr. rendelkezése szerint a más munkahely vagy munka kijelölése végett az eljárást a büntetésvégrehajtási bíró folytatja le, szükség esetén a kijelölt és kijelölendő új munkahely képviselőjét meghallgatja. A Bv tvr. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében ha az elítélt a határozat meghozatalakor munkaviszonyban áll, a bíróság a javító-nevelő munka végrehajtására rendszerint ezt a munkahelyet és általában az ez időben végzett munkát jelöli ki. Ha azonban az elítélt a határozat meghozatalakor nem volt munkaviszonyban, olyan munkáltatót kell kijelölni, ahol az elítélt a bíróság által meghatározott munkát végezheti és a végrehajtás során biztosítani tudják a büntetés célját szolgáló feltételeket. Lényegében ugyanígy rendelkezik a javító-nevelő munka végrehajtásáról szóló 6/1979. (VI. 29.) IM sz. rendelet 1. §-a is. Abból, hogy a javító-nevelő munka kiszabható olyan személlyel szemben is, aki a határozat meghozatalakor nem állt munkaviszonyban, a munkaviszonyban álló esetében pedig ugyanannak a munkahelynek a kijelölése kizárólag gyakorlati, célszerűségi megfontolás, végül a kijelölt munkahely utólagos megváltoztatására nem az ítélkező bíróság, hanem a büntetésvégrehajtási bíró jogosult, az következik, hogy a javító-nevelő munka kiszabásánál nem a munkahely, illetőleg a munka természetének a meghatározása az alapvető jelentőségű. Ha tehát a bíróság a határozat meghozatala előtt nem derítette fel, hogy a terhelt munkaviszonyban áll-e, illetve mely munkáltatónál áll munkaviszonyban, valamint milyen természetű munkát végez, ez a mulasztás téves ítéleti rendelkezéshez vezet, mely azonban nem hat ki a határozat érdemére. Minthogy pedig a javító-nevelő munka ilyen esetben az ítéletben meghatározott munkahelyen nem hajtható végre, a Bv tvr. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja folytán ez a megalapozatlanság utóbb a büntetésvégrehajtási bíró eljárása során a törvényben nyújtott keretek között orvosolható. Indokolatlan a különbségtétel azon esetek között, amikor az elítélt a jogerős határozat meghozatalakor nem állt a bíróság által meghatározott helyen munkaviszonyban, illetőleg amikor az elítélt a határozat jogerőre 91