Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

lemmel a 108/1979. (IK 8.) IM számú utasítás 40. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra — a bíróság a feltételes szabadságot megszüntette. A megyei bíróság észlelte, hogy a rendőrkapitányság az elítéltet az 1979. december 8. napján, majd 1980. február 12. napján kelt határozatával előbb 30 napi, majd 20 napi elzárással sújtotta az 1968. évi I. törvénynek (Sztv) az 1979. évi 10. sz. tvr. 25. §-ával kiegészített 97/A. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a pártfogó felügyelet szabályainak megszegésével elköve­tett szabálysértés miatt, továbbá, hogy ugyanazok a tények szolgáltak ala­pul a szabálysértés megállapításának, mint amelyek a feltételes szabadság megszüntetését is indokolttá tették. A rendőrkapitányság az elítélttel szemben tévesen alkalmazta a szabály­sértés miatti szankciót. Az Sztv 97/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt sza­bálysértés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elítélt a szabad­ságvesztésből véglegesen szabadult, vagyis a büntetését teljesen kiállotta, avagy a szigorított őrizetből véglegesen elbocsátották, s az ezt követő idő­szakra vonatkozóan elrendelt pártfogó felügyelet szabályait szegte meg. A megyei bíróság ezért a szabálysértési eljárás során alkalmazott össze­sen 50 napi elzárást a feltételes szabadság megszüntetése folytán a szabad­ságvesztés még hátralevő tartamába beszámította*. (Szekszárdi Megyei Bí­róság Bv. 1/1980. sz.) (198/1980.) 8547. Magatartási szabályszegés miatt a feltételes szabadság megszün­tetése indokolt, ha a terhelt életvitelének vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy a büntetés célja nem érhető el a szabadságvesztés hátralevő ré­szének végrehajtása nélkül. A megyei bíróság büntetésvégrehajtási bírája végzésében megszüntette a megyei bíróság határozatával az elítéltre kiszabott 2 évi 3 hónapi és 15 napi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot, amely alatt párt­fogó felügyelet alatt állt. A végzés ellen a feltételes szabadság megszüntetése miatt bejelentett fel­lebbezés nem alapos. A megyei bíróság az 1979. évi 11. sz. tvr. 6. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával, a Be 270. §-ában foglaltak figyelembe­vételével a vétségi eljárás szabályai szerint megvizsgálta az első fokú bíró­ság végzését és az azt megelőző eljárást. Ennek során a végzés tényállásában rögzítetteket megalapozottnak ta­lálta. A végzés tényállásában a bíróság három olyan esetet rögzített, amikor az elítélt a feltételes szabadság idejére a számára előírt magatartási szabá­lyokat megszegte azzal, hogy nyilvános italmérő helyeken szeszes italt fo­gyasztott. A Btk 48. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a feltételes sza­badságot kötelezően megszünteti, ha az elítéltet annak tartama alatt elkö­vetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, ha viszont az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha — miként az elbírá­landó ügyben is — a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a fel­tételes szabadságot megszüntetheti. Az utóbbi törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a bíróság­nak az ezzel kapcsolatos mérlegelése során figyelembe kell vennie a maga­tartási szabályszegés jelentőségét, esetleges ismétlődését. A feltételes sza­badságot csak akkor kell megszüntetnie, ha arra a meggyőződésre jut, hogy 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom