Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

a büntetés célja az elítélt magatartására tekintettel a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül nem érhető el. Ez az értelmezés irányadó az 1979. évi 11. sz. tvr. 9. §-ában szabályozott eljárás során is. Ezek előrebocsátása után kiemeli a megyei bíróság: a bizonyítás anyaga szerint az elítélt a feltételes szabadságra bocsátás után ugyanazt az italozó és kifogásolható életvitelt folytatta, amely ugyanebben a környezetben súlyos megítélésű bűncselekményhez vezetett. A magatartási szabályok ismételt megszegése is ennek az életvezetésnek a megnyilvánulása volt. így nyilvánvaló, hogy az első fokú bíróság döntése érdemben helyes: az adott esetben arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés hátralevő részének a végrehajtása nélkül nem érhető el. Ezért a végzést a másodfokú bíróság helyben hagyta. A fogvatartásban levő elítélt érdekében a másodfokú eljárásban közreműködött védő díjazásából adódó bűnügyi költségnek az állam részére történő megfizetésére a megyei bíróság az elítéltet az 1979. évi 11. sz. tvr. 6. §ának (6) bekezdése alapián kötelezte. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 681/1979. sz.) (271/1980.) 8548. A pártfogó felügyelet alá helyezett feltételes szabadságának megszüntetése csak akkor indokolt, ha a magatartási szabályszegés olyan súlyú, amelyből arra vonható következtetés, hogy a büntetés célja csak a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása útján érhető el. A büntetésvégrehajtási bíró elutasította a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó indítványt. A határozat ellen bejelentett fellebbezés nem alapos. A büntetésvégrehajtási bíró a szükséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján helyesen állapította meg, hogy a terhelt megszegte a pártfogó felügyelet magatartási szabályait. Ennek lényege szerint a terhelt 1980. február 1. és március 22. napján megjelent az italboltban és ott sört fogyasztott, június 15. napján pedig az éjszakai órákban a búcsúban vett részt. Arra nem volt adat, hogy ez utóbbi alkalommal fogyasztott volna szeszes italt. Mindezek mellett a büntetésvégrehajtási bíró az eljárás adataival összhangban megállapította azt is, hogy a terhelt 1979. október 11. napjától a postaigazgatóság alkalmazásában áll. A Btk 48. §-ának (4) bekezdése értelmében magatartási szabályok megszegése esetén a feltételes szabadság megszüntetésére lehetőség van, de az ilyen intézkedés megtétele nem minden esetben kötelező. A bíróságnak mérlegelnie kell a magatartási szabályszegés súlyát, jelentőségét és a feltételes szabadságot akkor kell megszüntetnie, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a büntetés célja a magatartási szabályszegést megvalósító cselekményekre tekintettel a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül nem érhető el. A terhelt esetében a büntetésvégrehajtási bíró okszerűen jutott arra a megállapításra, hogy a magatartási szabályok megszegése nem volt olyan súlyú, amelynek alapján a feltételes szabadság megszüntetése válna szükségessé. A tényállásban írt esetekben semmiféle rendbontó magatartást nem tanúsított és szó sem volt leittasodásról. Ilyen körülmények között nincs alap annak megállapítására, hogy a büntetés célja a magatartási szabályok megszegése miatt, a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül nem érhető el, helyesn járt el te88