Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott a vádbeli napon az esti órákban a községi KISZ-klub helyiségében szórakozott. Ennek a helyiségnek az udvarra nyíló s a padozattól 55 cm magasságban levő ablaka nyitva volt. Az ablak az udvar szintjétől 250 cm magasságban van, s alatta betonjárda. A klubban levő társaság tagjai közül egyesek táncoltak, mások vitatkoztak, veszekedtek, majd dulakodtak. A szeszes italtól közepes befolyásoltság állapotában levő sértett a nyitott ablaknál háttal — attól egy méternél nem messzebben állva —, kezében egy seprűnyélszerű bottal hadonászott és azzal megütötte a vádlott hátát. A vádlott ekkor megfordult és a sértett felé indult. A sértett a bottal a vádlottat homlokon ütötte, ez utóbbi pedig a sértettet — a melle táján — egy kézzel, közepes erővel meglökte. Az ittas sértett a lökéstől hanyatt kizuhant az ablakon az udvarra, homlokkal esve a járdára. Ennek során koponyacsonttörést és agyzúzódást szenvedett. Egy héttel később a kórházban koponyaműtétet végeztek rajta, majd súlyos légcső- és hörgőgyulladás miatt légcsőmetszést is végeztek, de két héttel a műtét után a sértett meghalt. Halálának közvetlen oka a tályogosan beolvadó gócos tüdőgyulladás volt. Ez az agyzúzódás miatti hosszú ágynyugalom és a szervezet ellenállóképességének a csökkenése miatt alakult ki, így a sértett fejsérülése és a halálos következmény között az okozati összefüggés megállapítható. Az első fokú bíróság azért tartotta megállapíhatónak a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében, mert az ittas sértettet szándékosan lökte meg és ugyanakkor számolt a sértett elesésével, esetleges sérülések bekövetkezésével. A bekövetkezett eredmény tekintetében tehát gondatlanság terheli. Az első fokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, de tévedett a bűnösség megállapításánál. Azt a tényt, hogy a sértett a vádlottat cselekménye elkövetése előtt ismételten megütötte, csupán a büntetés kiszabása keretében értékelte, de elmulasztotta megvizsgálni, hogy a vádlott nem jogos védelmi helyzetben cselekedett-e. A Legfelsőbb Bíróság a vádlott magatartásának büntetőjogi értékelése során a Btk 29. § (1) bekezdésének rendelkezésére figyelemmel mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a jogos védelem megállapításának törvényi előfeltétele egyrészt az, hogy jogtalan támadás legyen, másrészt, hogy a támadás saját vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen irányuljon, végül hogy az elkövető cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges legyen. Azt, hogy a cselekmény végrehajtásának időpontjában fennállott-e a vádlott javára a jogos védelmi helyzet, csak a történések láncolatának alapos elemzése és egységes értékelése, ezeknek összefüggésükben való vizsgálata alapján lehet eldönteni. A tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottat a sértett részéről jogtalan támadás érte, amely testi sértés okozására irányult. Ezt a támadást a vádlottnak jogában állt elhárítani. Ámde a jogos védelem keretében csak az a védekezés jogos, amely a támadás elhárításához szükséges. A támadás leküzdése során tanúsított tevékenység szükségességét a támadás minősége, mérve és az adott helyzet mérlegelése alapján kell elbírálni. Ennek megfelelően az adott esetben a támadás elhárítására csak olyan magatartás tekinthető szükséges elhárításnak, amelynél az elkövető szándéka testi sértésnél súlyosabb eredmény elérésére nem irányult; a védekező cse72