Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

előzetes megbeszélés után Sz. Z. — aki elmeállapota miatt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében súlyos fokban korlátozott, s ennélfogva a megfelelő magatartás tanúsítására képtelen — a szobába felment, ott eltulajdonította a sértett diplomatatáskáját, s azt a szoba ablakán kidobta. Ott az I. r. és a II. r. vádlottak a táskát felvették, erőszakkal kinyitották és az abban levő külföldi fizetőeszközöket — melyeknek értéke 11 769 forint —, továbbá egy db fényképezőgépet eltulajdonítottak. A kár a nyomozás során megtérült. Ugyancsak a vádlottak egy későbbi időpontban eltulajdonítottak egy másik sértett lakásáról egy réztálat, melynek értéke 8000 forint volt. A sértett lakásába a II. r. vádlott és Sz. Z. egy társával ment be, míg az I. r. vádlott részükre a lakás kulcsát adta át. Az ügyész Sz. Z.-t — aki egyébként mindkét cselekmény kezdeményezője volt — az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményre tekintettel nem vádolta meg. A tényállás alapján törvénysértés nélkül történt a vádlottak bűnössé nyilvánítása, és jórészt helytálló a cselekmények jogi minősítése is. A vádlottak a szállodában történt lopási cselekményüket társtettesi minőségben követték el, mert az Sz. Z. által a szálloda ablakából kidobott táskát a fürdő területéről együtt vitték el és együtt is nyitották ki. Tévedett azonban az első fokú bíróság e cselekmény megjelölésénél (lopás bűntette), ugyanis a vádlottak e cselekményt nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal követték el. [Btk 316. § (5) bek. b) pontja.] A megyei bíróság nem értett egyet az első fokú bíróság álláspontjával atekintetben, hogy a II. r. vádlott a réztál lopását társtettesként követte el Sz. Z.-val. A Btk 20. §-ának (2) bekezdése miniszteri indokolásából kitűnően akkor állapítható meg a társtettesség, ha a tettes a bűncselekményt nem egyedül, hanem — egy vagy több — más személlyel együttesen követi el. s ha ez a más személy büntetőjogilag felelősségre vonható. Ebből következik, hogy ha az elkövető olyan személlyel együtt hajtja végre a bűncselekményt, aki büntetőjogilag felelősségre nem vonható: társtettesség nem létesül. Minthogy az elmebeteg Sz. Z. által megvalósított cselekmény nem bűncselekmény, tehát a II. r. vádlott esetében a társtettesség nem állapítható meg. (Debreceni Megyei Bíróság I. Bf. 827/1981/3. sz.) (361/1982.) 8506. A jármű önkényes elvételének társtettese, aki társával akarategységben vesz részt a jármű elvételében, bár annak felnyitásában, elindításában és vezetésében tevőlegesen nem működik közre. A katonai bíróság az I. r. honvéd vádlottat súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette, 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétsége és társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és a gépjárművezetéstől 2 évi időtartamra történő eltiltásra mint mellékbüntetésre; a II. r. honvéd vádlottat pedig társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége miatt 4 hónapi — 1 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádbeli nap délutánján az I. r. honvéd vádlott a laktanyát engedély nélkül elhagyva szeszes italt vásárolt, s azt az elhelyezési körletbe bevitte, amit 21 óra 30 percig a II. r. vádlottal együtt elfogyasztott. Ekkor a II. r. 60