Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

vádlott felvetette a társának, jó lenne hazamenni, hogy anyjától pénzt kérjen. Az I. r. vádlott ezt a felvetést elutasította azzal, hogy késő van, nem járnak az autóbuszok, majd amikor a II. r. vádlott ezt ismét szóba hozta, az I. r. vádlott közölte, hogy segítségére lesz. Az I. r. vádlott tudta, hogy az egyik szobatársuk aznap érkezett vissza eltávozásról apja kocsijával, és azt a laktanyától kb. 100 méterre a földes úton hagyta. Közölte a II. r. vádlottal, hogy a katonatársuk gépkocsijával elviszi őt az anyjához és onnan reggel vissza is hozza. Ebbe a II. r. vádlott beleegyezett, majd az I. r. honvéd vádlott kivette a velük egy körletben alvó sértett honvéd ruhája zsebéből a gépkocsi indítókulcsát, elhagyták a laktanya területét, a gépkocsi ajtaját a megszerzett indítókulccsal az I. r. vádlott kinyitotta, és beszálltak a gépkocsiba. A járművet az I. r. vádlott vezette, a II. r. vádlott — aki a hátsó ülésen foglalt helyet — az utat mutatta. Az I. r. vádlott közepes fokú ittas állapotban vezette a gépkocsit, és ezzel hozható összefüggésbe, hogy az egyik kanyarban a gépkocsi az árokba fordult és mindketten megsérültek. Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett arra, hogy a vádlottak mint társtettesek valósították meg a jármű önkényes elvételének vétségét. Téves az az álláspont, mely szerint a II. r. vádlott csupán utasa volt a gépkocsinak, a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartásban nem vett részt, s így bűnössége nem állapítható meg. A katonai bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a II. r. vádlott a gépjármű jogtalan birtokba vételében is céltudatosan részt vett, és maga is megvalósította a törvényi tényállás „elvételi" elemét. Egységes akaratelhatározás állapítható meg a vádlottak esetében. A társtettesként elkövetést semmiben sem érinti, hogy a gépkocsi ajtaját az I. r. vádlott nyitotta ki az általa megszerzett indítókulccsal, és ő indította be a gépkocsi motorját, majd vezette a járművet. A II. r. vádlott jelen volt a gépkocsi birtokbavételénél, és maga a használat az ő érdekében történt, a gépkocsit vezető vádlott-társát ő látta el tanáccsal, hogy mely irányban haladjon. Minthogy tehát a II. r. vádlott tevőlegesen bekapcsolódott a sértett gépkocsi-használati jogának időleges korlátozásába, maga is a birtokosi helyzetbe került, a társtettesség valamennyi ismérve hiánytalanul megvalósult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletének a II. r. honvéd vádlott cselekménye jogi minősítésére vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 84/1982. sz.) (445/1982.) 8507. 17. A hűtlen kezelés tettese (társtettese) csak az lehet, akire a vagyonkezelői megbízatás kiterjed; bűnrészes azonban kívülálló személy is lehet. (228/1980.) Részletesen: Btk 12. § (1) bekezdésnél. 8508. /. Ha a felfegyverkezett, csoportos elkövetők a postai pénzszállítmány kifosztását megkísérlik, a rablási cselekményben társtettesek azok is, akik — az előzetes kitervelés szerint — nem az erőszak alkalmazásában, hanem a dolog elvételében vállaltak szerepet. (456/1980.) Részletesen: Btk 321. §-nál. 61