Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

tek, mind a magánosok sérelmére elkövetett árdrágítás folytán elért többletet a pénztárból folyamatosan kiemelték, illetve a raktárhelyiségben folytatott nagy forgalmú — pénztárgépen kívüli — készpénz értékesítésből befolyt pénzt megtartották. A VI. r. vádlott tudott férje és sógora jogellenes magatartásáról, több esetben ő maga hordta ki a bolthelyiségből az árukat és közölte a magasabb árat az eladókkal, ő is rendszeresen részesült a jogtalan előnyből, segítséget nyújtva társainak. Az I. r. és a II. r. vádlott az eladóként és pénztárosként dolgozó személyek részére hetente rendszeresen fizettek juttatásokat. A kifejtettekre tekintettel vádlottak mintegy 820 000 forint értékű árura követtek el árdrágítást és a jogtalan árbevételt eltulajdonították. I. Az első fokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg. Tévedett azonban, amikor a VI. r. vádlott cselekményeit nagyobb értékre folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette, azzal az indokolással, hogy nem vett részt a férje és sógora által elkövetett vagyon elleni bűncselekményben. Az első fokú bíróság helyesen minősítette az I. r. és a II. r. vádlott cselekményeit bűnszövetségben elkövetettként, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság IV. sz. Büntető Elvi Döntésében foglaltakra. A bűnszövetségen belül azonban a tettesi és a részesi magatartások külön kiemelést igényelnek. A VI. r. vádlott valamennyi jogellenes magatartásról tudott, és döntő többségében pszichikai bűnsegédje volt a bűnszövetségnek, mert szándékerősítően hatott társaira, ezen túlmenően több részcselekménynél fizikai bűnsegédi magatartást is kifejtett. Az ítélkezési gyakorlat egyértelmű abban, hogy nem orgazdaságként, hanem bűnsegédként értékelendő annak az elkövetőnek a magatartása, aki a bűnszövetség által elkövetett bűncselekmények megvalósításában közreműködő szerepet vállal. Nem teszi a magatartását orgazdasággá az, hogy az eltulajdonított összegből utólagosan maga is részesült. Ezért a VI. r. vádlottnak ezt a cselekményét a Legfelsőbb Bíróság — az I. és II. r. vádlott cselekményének jogi minősítésével egyezően — a Btk 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnsegédi minőségben jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként minősítette. III. A büntetés kiszabása során tévedett az első fokú bíróság, amikor az I. r. és II. r. vádlottat a Btk 62., illetve 63. §-ának alkalmazása során fejenként 50 000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte. A pénzértékben kifejezett vagyonelkobzás ellentétes a Btk 63. §-ának (1) bekezdésével, ugyanis a törvény a vagyonelkobzást az elkövető egész vagyonára vagy meghatározott vagyontárgyaira teszi elrendelhetővé, amely természetesen lehet készpénz vagy takarékbetétben levő betétösszeg is. Az adott esetben a két vádlottal szemben vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazása a törvény szerint kötelező volt. Mindkét vádlottnál a nyomozás során — értékmeghatározások feltüntetése mellett — ingóságok lefoglalása is megtörtént. A II. r. vádlott esetében — figyelemmel a súlyosítási tilalomra — a Legfelsőbb Bíróság a foglalási jegyzőkönyvben felsorolt 53 500 forint értékű ingóságból 50 000 forint értékben a meghatározott vagyontárgyak felsorolásával rendelte el a vagyonelkobzást. Hasonló elvek figyelembevételével rendelkezett az I. r. vádlott tekinte57