Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

járművezetés azonban nincs egymással szükségszerű kapcsolatban. Mindezekre figyelemmel az ittas járművezetés és az aközben megvalósított közúti veszélyeztetés egymással bűnhalmazatot alkot. A katonai bíróság azonban a közúti veszélyeztetéssel halmazatban tévesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma a 3. számú állásfoglalásában kifejtette, hogy a fegyveres testületek, így a rendőrség tagjai is megvalósíthatják a függelemsértési bűncselekményeket a saját testületükhöz tartozó személyek sérelmére. Erre figyelemmel a vádlott, amikor a vele szemben jogszerűen intézkedni szándékozó rendőr őrmester testi épségét szándékosan és közvetlenül veszélyeztette, nem a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, hanem a Btk 355. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, szolgálati közeg elleni erőszak bűntettét követte el. A közúti veszélyeztetésnek sem szükségszerű eszközcselekménye a szolgálati közeg elleni erőszak, ezért e két bűncselekmény valóságos alaki halmazatban áll egymással. (Legf. Bír. Katf. IV. 378,1980. sz.) (90/1981.) 8440. Céltévesztés esetén a szándékos testi sértés kísérletének és a gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétségének bűnhalmazatban megállapítása. A megyei bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül — börtenben végrehajtandó — 3 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. Az italozó életmódot folytató vádlott egész napos italozás után amiatt bántalmazta feleségét, mert az nem fogott hozzá haladéktalanul a vacsora főzéséhez. Az asszony védekezése közben a vádlott szájába kapott, ekkor az indulatos vádlott kiszaladt a lakásból, magához vett egy vasvillát, hogy azzal megverje a feleségét. Távolléte alatt a felesége az egy hónapos csecsemőt szoptatás végett a karjára vette. A vádlottnak a szobába visszaérkezésekor a felesége az ágynak az ajtóhoz közeli szélén ült. A vádlott a két kézre fogott vasvillát az alacsony mennyezetű szobában oldalirányba megemelte, hogy a villa lapjával féleségét hátba vágja. A sértett elhajlással védte ki az ütést, a vasvilla azonban a csecsemő fejét érte. A közepes erejű ütés következtében a kisgyermek keményburok alatti vérzéssel és agyrázkódással járó koponyacsonttörést szenvedett. A sérülései miatt életveszélyes állapotba került gyermek halálát a gyors és szakszerű műtéti beavatkozás hárította el. A sérülés tényleges gyógytartama 3 hónap volt. Nagy a valószínűsége, hogy a sérülés távolabbi következményeként a gyermeknél epilepsziás rohamok lépnek fel. Az első fokú ítélet tényállása hiányos, mert nem tartalmazza azt a körülményt, hogy a vádlott a vasvillával történt ütés leadásakor látta-e a házastársa karján ülő gyermeket. E ténymegállapítás hiányában ugyanis nincs kellő alapja annak a jogi következtetésnek, hogy a vádlott — gondatlanság címén — felelőssé tehető a kisgyermeknek okozott sérülésért. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottnak a nyomozás során tett — és a tényállás alapjául elfogadott — beismerő vallomása alapján a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőségnél fogva a tényállást azzal 42