Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

egészítette ki, hogy a lakásba való visszatérésekor a vádlott látta, hogy távolléte alatt a házastársa a sértett gyermeket a bal karjára ültette. A fentiek szerint kiegészített tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban, s ennek alapján az első fokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. Helyesen ismerte fel, hogy az elkövetett cselekményt az elvétés (aberratio ictus) szabályai szerint kell elbírálni. Az anyagi jogi szabályoknak megfelelően állapította meg, hogy a vádlott a célba vett — de el nem talált — sértett sérelmére a Btk 170. §-ának (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettének a Btk 16. §-a szerinti kísérletét követte el; míg ugyanakkor a kisgyermek vonatkozásában gondatlanságból elkövetett bűncselekmény megállapítása jöhet számításba: a Btk 170. §-a (6) bekezdésének III. tételében foglalt, életveszélyt okozó gondatlan testi sértés vétsége állapítható meg. Téves az az álláspont, hogy a vádlott büntetőjogilag nem felelős a kisgyermeknek okozott sérülésért. A vádlott a házastársa karján ülő gyermeket látva a szándékolt bántalmazás lehetséges következményét felismerte, könnyelműen bízott azonban ennek elmaradásában, vagyis a tudatos gondatlanság (luxuria) megállapítása törvényes volt. Az első fokú bíróság a halmazati büntetést a vonatkozó anyagi jogi szabályok sérelme nélkül, a bűnösségi körülmények nyomatékának megfelelően szabta ki. Az értékelt bűnösségi körülmények körében a házastársa sérelmére megvalósított cselekménynek kísérleti szakban maradása — a továbbiakban bekövetkezett súlyos eredményre tekintettel — mint enyhítő körülmény nagymértékben csökkent súlyú. A bekövetkezett súlyos eredmény figyelembevétele mellett a Legfelsőbb Bíróság a vádlott öt gyermekes családos állapota ellenére sem látott kellő törvényes alapot az alkalmazott büntetés enyhítésére, ezért azt helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 869/1980. sz.) (344/1981.) 8441. Bűnhalmazat megállapításának van helye, ha az elkövető — akár ugyanazon nyilatkozat során — több személlyel szemben tesz bűncselekmény elkövetésével vádoló valótlan tartalmú tényállítást. A járásbíróság a terheltet 2 rb. hamis vád bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a városi bíróság korábbi ítéletével ^kiszabott felfüggesztett 5 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. A megállapított tényállás lényege a következő. A többszörösen büntetett terhelt közvetlen telekszomszédja V. K., akivel évek^óta haragos viszonyban van, több polgári és büntető eljárás volt és van jelenleg is közöttük folyamatban. A terhelt kérelmére a járásbíróság V. K.-val szemben fizetési meghagyást bocsátott ki. Ez ellen V. K. ellentmondással élt, s mint polgári pert a járásbíróságon iktatták és a járásbíróra szignálták. Mivel a terhelt a bíróság felhívására az eljárási illetéket nem rótta le, a járásbíróság végzéssel a pert megszüntette, majd a terhelt igazolási kérelmének helyt adva az eljárást tovább folytatta és a tárgyalásra határnapot tűzött ki. A terhelt a tárgyalási határnap előtt megjelent a járásbíróság irodájában, ahol többek között az iránt érdeklődött az irodavezetőtől, hol kell elő43