Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

rehajtandó 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, egyben a felmentésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a terhelt a költöző tsz-tag által kifizetett összegnek csak egy részét fizette be a termelőszö­vetkezet pénztárába, a másik részét jogtalanul eltulajdonította, cselekménye ennélfogva nem a csalás, hanem a sikkasztás törvényi tényállását valósítja meg. Ezért a terhelt bűnösségét a Btk 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint büntetendő kisebb értékre elkövetett sikkasztás vét­ségében állapította meg. Kiemelte továbbá, hogy a terheltnek a magán­okirat-hamisítást megvalósító cselekménye az adott esetben a sikkasztás leplezését szolgálta, s annak szükségszerű utócselekménye volt, ezért a ter­helt terhére önálló bűncselekményként nem értékelhető. Az eljárt bíróságok ítéleteinek a minősítést érintő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévesek a bíróságoknak a magánokirat-hamisítás vádja alóli felmentő, illetve a felmentést mellőző ítéleti rendelkezései s az azokkal kapcsolatos okfejtés, amely szerint a vagyon elleni bűncselekménnyel bűnhalmazatban az okirathamisítás nem állapítható meg, mert a cselekmény szükségszerű eszköz, illetve utócselekménye s ekként a terhelt terhére önálló bűncselek­ményként nem értékelhető. A Btk 12. §-ának (1) bekezdése a bűnhalmazatot érintően új jogi szabá­lyozást tartalmaz, mely maga után vonja a bűnhalmazattal kapcsolatos ko­rábbi bírói gyakorlat megváltoztatását. A Btk 276. §-ához fűzött miniszteri indokolás kiemeli: a valótlan tar­talmú vagy a hamis magánokirat készítése önmagában nem éri el a tár­sadalomra veszélyességnek a büntető üldözéshez megkívánt fokát, csak ak­kor, ha ezt a magánokiratot felhasználják. Az adott esetben a terhelt a fel­vett 2700 forint fuvardíjból csupán 1028 forintot fizetett be a termelőszö­vetkezet pénztárába, a' fennmaradó összeget jogtalanul eltulajdonította. E cselekményét csak úgy tudta végrehajtani, hogy a fuvarelszámolás alap­jául szolgált menetlevelet meghamisította s abba valótlan adatokat tünte­tett fel. Ezt az okiratot felhasználta, amikor elszámolásra a termelőszövet­kezetnél leadta. A terhelt cselekményei időben is elhatárolható, elkülönít­hető magatartások, ezért anyagi bűnhalmazatot alkotnak, s mivel azokat egy eljárásban bírálták el a bíróságok, a terhelt bűnösségét mindkét cse­lekményben meg kellett volna állapítani. Törvényt sértettek tehát az el­járt bíróságok, amikor e vád alól a terheltet felmentették, illetve a másod­fokú bíróság a magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében a bűnösség meg­állapítását mellőzte. Ezért a 'Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsé­gében is és kimondotta, hogy az egyébként helyesen felsorolt és értékelt bűnosségi körülményekre tekintettel a kiszabott büntetés a Btk 85. §-ának (1) és (2) bekezdésére figyelemmel halmazati büntetés. (B. törv. I. 229/1980. sz.) (227/1980.) 8433. I. A sikkasztás és a hűtlen kezelés bűnhalmazatban megállapítá­sának van helye, ha az állami vállalat alkalmazottja a szállítás végett át­vett építési anyagot úgy tulajdonítja el, hogy ehhez a kezelésére bízott gép­kocsit jogtalanul igénybe veszi. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom