Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

bíróság ezeket a szempontokat helyesen értékelve mondotta ki a vádlottak előzetes bírósági mentesítését. ítéletének ez a rendelkezése, a kiszabott büntetések tartamára, valamint a vádlottak büntetlen előéletére is tekintettel, összhangban áll a Katonai Kollégium 9. számú állásfoglalásával. Erre figyelemmel az előzetes mentesítés mellőzésére vonatkozó ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, ezért az ítélet rendelkezését helyben hagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 327/1980. sz.) (46/1981.) 8782. Az 5 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre elítélt esetében akkor kizárt a bírósági mentesítés, ha a Btk 137. §-ának 12., illetőleg 13. pontja értelmében visszaeső (különös visszaeső). A kerületi bíróság végzésével a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmét elutasította. A végzésben megállapított ténvállás szerint a terheltet: 1. a kerületi bíróság 1973. október 26. napján üzletszerű kéjelgés vétsége miatt — végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett — 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte; 2. a kerületi bíróság 1975. november 21. napján visszaesőként elkövetett üzletszerű kéjelgés bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte s egyúttal elrendelte az 1. alatti 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is; 3. a kerületi bíróság 1976. április 23. napján az 1—2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terhelttel szemben 1 évi és 15 napi szabadságvesztést állapított meg. A terhelt az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztést kitöltve, 1977. január 2. napján szabadult a büntetésvégrehajtási intézetből. Az elítéltnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmét elutasító végzés indokolásában a kerületi bíróság megállapította, hogy az 1. alatti vétség miatt kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában a Btk 102. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt 3 évi várakozási idő 1980. január 2-án eltelt. A 2. alatti, visszaesőként elkövetett üzletszerű kéjelgés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés vonatkozásában pedig — az érdemesség vizsgálata nélkül — azt állapította meg, hogy arra a Btk 102. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott 5 éves várakozási idő az irányadó, mivel a terheltet mint visszaesőt ítélték el, így a Btk 103. §-ának (2) bekezdése értelmében bírósági mentesítésben nem részesülhet. Á mentesítés iránti kérelmet elutasító végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1978. évi IV. törvény hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. sz. törvényerejű rendelet (Btké) 9. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a Btk-nak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit a hatályba lépése előtt meghozott büntető ítéletekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a hatályba lépés előtt már beállt a mentesítés. Az 1. alatti elítélés tekintetében az elítélt a Btk 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, mivel a büntetést — összbüntetés folytán — 1977. december 2. napján kitöltötte, s a törvényi mentesítéshez szükséges várakozási idő 1980. január 2-án letelt. Ezt a kerületi bíróság is helyesen állapította meg. Tévedett azonban a kerületi bíróság, amikor végzésében azt állapította 249