Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

alkalmazni, amely szerint a különös, illetve a többszörös visszaesőkkel szemben a büntetési tétel felső határa a felével emelhető. Ez az álláspont téves. A Btk 316. §-a (2) bekezdésének ej pontja szerint egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő, aki a szabálysértési értékre elkövetett lopást mint különös visszaeső követi el. Az a körülmény tehát, hogy az elkövetőt megelőzően vagyon elleni bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a különös visszaesésnek a törvényben meghatározott egyéb feltételei is fennállnak, azt eredményezi, hogy az újabb cselekmény már bűncselekménynek: lopás vétségének minősül, melyet az elkövető különös visszaesői minőségben követett el. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 92. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint ugyanis e tekintetben a törvény speciális rendelkezést tartalmaz, tehát a büntetés kiszabása során a Btk 97. §-ának a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezései nem érvényesülhetnek. A különös visszaesést ismételten, mint a büntetési tételt növelő körülményt nem lehet figyelembe venni, mivel az ugyanannak a körülménynek a kétszeres értékelését jelentené. Azok az egyéb joghátrányok, amelyeket a törvény az elkövető különös visszaesőkénti, illetve többszörös viszszaesőkénti értékeléséhez fűz, nem tapadnak a büntetés kiszabásához. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság ara is, hogy ha a különös visszaesőnek nem minősülő többszörös visszaeső a szabálysértési értékre követi el az előbb említett vagyon elleni cselekményeket, magatartása a módosított 1968. évi I. törvény 105. §-a (1) bekezdésének a), illetve b) pontjában, vagy a 107. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szabálysértésnek minősül. Olyan esetekben, amikor a különös (többszörös) visszaeső elkövetőnek szabálysértési értékre elkövetett lopási, sikkasztási, csalási, rongálási vagy orgazdaságként értékelendő cselekményei valósulnak meg: az elkövető viseli mindazokat az egyéb joghátrányokat, amelyeket a törvény a különös visszaesőkénti, illetőleg a többszörös visszaesőkénti értékeléséhez fűz [Btk 43. § öj pont, 47. § (3) bekezdés a) pont, 72. § (2) bekezdés, 90. § b) pont, 102. § (3) bekezdés, 103. § (2) bekezdés]. Tévedett a járásbíróság azáltal is, hogy a terhelt cselekményét a Btk 316. §-a (2) bekezdésének i) pontja szerint zsebtolvajlás útján elkövetettnek is minősítette. Az eddigiekben kialakult ítélkezési gyakorlat szerint zsebtolvajnak az az elkövető minősül, aki a sértett közvetlen testi közelségébe férkőzve észrevétlenül lop el olyan tárgyat, amely a sértett testi őrizetében vagy a testén elhelyezett holmijában van. Minthogy az új büntető törvény rendelkezései e tekintetben a korábban hatályban volt jogszabályban foglaltaktól semmiben sem térnek el: nincs alap az eddigi jogértelmezés megváltoztatására. Az adott esetben e minősítés megállapításához szükséges feltételek hiányoznak, mivel a terhelt a pénztárcát váratlanul, de teljesen nyíltan rántotta ki a sértett kezéből. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a cselekményt minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezése törvénysértő, e rendelkezések hatályon kívül helyezése mellett a terhelt cselekményét lopás vétségének minősítette és ezért őt mint különös visszaesőt a Btk 316. §-a (2) bekezdésében meghatározott büntetési tétel mellett, a bűnösségi körülményekkel arányban álló 8 hónapi 220