Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A terhelt életvitelére és a személyében jelentkező fokozottabb társadalomra veszélyességére figyelemmel viszont nála a törvényben előírt fegyház fokozat alkalmazása egyenesen szükséges a büntetés céljának az eléréséhez. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásakor ugyanakkor nem a ténylegesen letöltendő idő, hanem az ítéletben megállapított szabadságvesztés mértéke az irányadó. Mindezek alapján tévedett az első fokú bíróság, amikor az összbüntetésbe foglalás során alkalmazhatónak látta a Btk 94. §-ának (2) bekezdésében írtakat és méltányosságból eggyel enyhébb fokozatba rendelte az összbüntetésként meghatározott szabadságvesztést végrehajtani. II. A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, hogy az elítélt terhére történő fellebbezés hiányában a büntetésvégrehajtási fokozat megváltoztatása nem esik-e a súlyosítási tilalom alá. Nem kétséges ugyanis, hogy a súlyosítási tilalom — eltérő rendelkezés hiányában — az összbüntetési eljárásban is érvényesül. A Be 241. §-ának (1) bekezdése szerint a súlyosítási tilalom folytán nem lehet az első fokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését súlyosítani, illetve a szigorított őrizetét elrendelni, ha terhére nem jelentettek be fellebbezést. A törvény azonban, amely taxatíve sorolja fel a súlyosítási tilalom körét, nem vonja bele abba a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatását. Ezért nem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha a Btk 45. §-a, illetőleg a 94. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság eggyel enyhébb büntetésvégrehajtási fokozatot alkalmazott, és a terhelt terhére szóló fellebbezés hiányában azt a másodfokú bíróság mellőzi. Tekintettel így arra, hogy az első fokú bíróság az összbüntetésbe foglalás során a büntetés céljával ellentétesen alkalmazott az elítélt javára méltányosságot, a Legfelsőbb Bíróság ezt mellőzte és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát — a Btk 42. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően — fegyházra változtatta. (Legf. Bír. Katf. IV. 219/1981.) (347/1981.) 8737. Ha a többszörös visszaesővel szemben 2 évet el nem érő szabadságvesztést kiszabó alapítéletek összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetés tartama eléri vagy meghaladja a 2 évet; fegyház fokozat megállapításának van helye, függetlenül attól, hogy mennyi a még le nem töltött büntetés tartama. Az első fokú bíróság jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével a többszörös visszaeső terhelttel szemben az összbüntetés mértékét 2 évi és 10 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy azt fegyházban kell végrehajtani. Az elítélt védője a Be 357. §-ára utalva a végrehajtási fokozatot illetően az összbüntetési ítélet „kijavítását" kérte, hivatkozva arra, hogy az alapítéletekben börtön fokozat szerepel, tévesen került tehát az összbüntetési ítéletbe a fegyház meghatározás. A kérelmet az első fokú bíróság végzéssel elutasította. A végzés ellen bejelentett fellebbezés nem alapos. Kétségtelen, hogy a — 2 évi szabadságvesztést el nem érő büntetéseket alkalmazó — alapítéletekben nem fegyház, hanem börtön fokozat szerepel. Az első fokú bíróság azonban helytállóan mutatott rá arra, hogy amennyiben többszörös visszaesővel szemben összbüntetésként szabnak ki 2 évi vagy ennél hosszabb szabadságvesztést: fegyház [Btk 42. § (3) bek.] a 205