Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)
— börtönben letöltendő — szabadságvesztésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte, ugyanakkor kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból. 5. Most már valamennyi büntetést a katonai bíróság 2 évi és 10 hónapi szabadságvesztésbe foglalta összbüntetésbe. Egyben azt a Be 94. §-ának (2) bekezdése alapján — méltányosságból — eggyel enyhébb fokozatban, börtönben rendelte végrehajtani. A méltányosság gyakorlását azzal indokolta, hogy a többszörös visszaeső 21 éves terhelt csak két ízben követett el viszonylag súlyosabb bűntettként értékelt bűncselekményt. Az eredetileg börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztések pedig csak az összbüntetésbe foglalás folytán érték el azt a tartamot, amelynek alapján a szabadságvesztés fegyházban lenne végrehajtandó. A katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátása miatt a terheltnek ténylegesen csupán 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztést kell még letöltenie. A Btk 42. §-ának (3) bekezdése szerint viszont fegyházban csak legalább 2 év tartamú szabadságvesztés végrehajtását lehet elrendelni. Az ítélet ellen a terhelt az összbüntetés mértéke miatt fellebbezést jelentett be, míg a katonai ügyész azt tudomásul vette. A legfőbb ügyész azonban indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztést fegyházban rendelje végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság az eljárás során megállapította, hogy a terheltnek a szabadságvesztés mértéke csökkentésére irányuló fellebbezése nem alapos. Ugyanakkor vizsgálta azt is, hogy az első fokú bíróság a többszörös visszaeső terheltnél a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk 94. §-ának (1), illetve (2) bekezdésével összhangban, helyesen határozta-e meg. Ennek során azt állapította meg, hogy az első fokú bíróság a méltányosság gyakorlásánál figyelmen kívül hagyta, hogy a terheltet az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztéseken túlmenően 1976-ban ugyancsak szándékos bűncselekmények miatt már két ízben is letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Ezt annak idején 8 hónapi — fiatalkorúak fogházában eltöltendő — szabadságvesztésként foglalták összbüntetésbe, amelyet a terhelt 1979. április 11-én letöltött, így a törvény erejénél fogva mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól. A méltányosság gyakorlásánál viszont már nem hagyható figyelmen kívül, hogy a többszörös visszaeső az e minőség megállapításához szükséges mértéken túlmenően is volt büntetve. Szabadulását követően pedig a rendőri szervek közveszélyes munkakerülés miatt sújtották 20 napi elzárással. A terhelt előéletére, valamint a munkakerülő életvezetésére figyelemmel így az is megállapítható, hogy a terhelt bűnöző életmódra rendezkedett be, miért is a személye fokozottan veszélyes a társadalomra. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása pedig — a büntetéssel együtt — jogpolitikai és büntetőpolitikai célokat is szolgál. A szabadságvesztés enyhébb, illetve súlyosabb végrehajtási fokozata ugyanis a terhelt nevelésében, a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartásában, valamint törvénytisztelő állampolgárrá válásának folyamatában fontos szerepet játszik. Ezért a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásánál a terhelt egyéniségének, előéletének és az elkövetett bűncselekmény jellegének alapvető jelentősége van. A Btk 94. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból az is következik, hogy az összbüntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályoktól — méltányosságból — csak akkor lehet eltérni, ha azok méltánytalan hátrányt jelentenének a terhelt számára. 204